Válás a gyerek szemszögéből: kettétörik és meghasad a szíve

Férfi és nő, szerelem, gyerek. Válás. Manapság hatvan százalék felett van a válások aránya a megkötött házasságokra vetítve. Emberek házasodnak és elválnak. Vagy ahogyan mondani szoktuk: ilyen az élet. Igen, való igaz, az élet már csak ilyen: megy tovább. Minden körülmények között. Mindezek ellenére, vajon mi felnőttek elgondolkodunk azon, hogyan nézhet ki a válás a gyerek szemszögéből? Ő vajon hogyan látja mindezt, a váláshoz vezető utat. Mert hogy látja, érzi, az szinte biztos. Vagy mégsem? Lehet, hogy a válás a gyerek szemszögéből nézve derült égből villámcsapásként érkezik, mivel ő még kicsi, és így nem is vesz észre semmit a szülők háborújából?

MIRE VÁGYIK A GYEREK?

Boldogságra. Mint mi mindannyian. Biztonságra, hogy apa és anya, az ő két nagy példaképe mindig vele maradjon. Hogy ez a boldog és idilli állapot az idők végezetéig tartson.

Szeretetre vágyik. Odafigyelésre. Hogy a szülei figyeljenek rá, lessék minden mozdulatát.

Apa… anya… játszol velem?

Játékra, közösen megélt boldog pillanatokra vágyik.

Mint mi, felnőttek.

MI A VALÓSÁG?

Az iskolákban megtanítják a kicsi gyerekeknek, hogyan szorozzanak, adjanak össze, olvassanak és írjanak. A tantárgyak beleépülnek az életükbe, és csak remélni tudják, hogy valamikor majd hasznosítani fogják a megtanult dolgokat.

A biológia órán megtanulják az emberi test felépítését, egészen a pici, apró sejt alkotóktól kezdve, aztán kilépnek a felnőttek világába, és a tettek mezejére lépnek.

Megismerkednek, szerelembe esnek, majd megállapodnak. Karriert és családot terveznek. Megszületik az első gyerekük.

Szeretik őt, mindent megadnak neki, többet, mint amit a szüleiktől kaptak.

A VALÓ VILÁG

A családdal lakás, kocsi, közös nyaralás, majd nagyobb ház, nagyobb kocsi, drágább nyaralás jár. A karrier ível, egyre magasabb pozícióba kerülnek a cégüknél.

Egyre több a munka, és vele együtt egyre kevesebb a meghitt pillanat.

VÁLÁS A GYEREK SZEMSZÖGÉBŐL

Hirtelen beüt a katasztrófa. Apa és anya odaáll a gyerek elé, és elmondja: elválnak az útjaik. Kész tényt közölnek. Már minden le van zsugázva. Mindkét szülő biztos abban, hogy a legjobbat kapja a gyereke.

A gyerek meg csak néz ki a fejéből. Nem ért semmit. Hogyan történhetett meg mindez?

A válás szót más rengetegszer hallotta. Az oviban és az iskolában is. Mindig volt egy osztálytársa, akinek a szülei elváltak. De ez eddig számára egy teljesen távoli, szinte elképzelhetetlen világ volt. Ő mindig büszke volt a szüleire, és imádta a velük eltöltött időt.

Ha jobban belegondol, beláthatja, hogy ezek a meghitt pillanatok az idő előrehaladtával egyre ritkultak. Helyette a szülei egyre fáradtabb tekintetét látta. A vacsorák sem a korábbi menetrend szerint zajlottak le: már egy jó ideje nem ültek le közösen esténként, mivel apa, alig hogy hazaért a munkából, már le is huppant a számítógép elé, és folyamatosan püfölte.

Régen apa volt az, aki megfürdette. El nem cserélte volna ezt a világ legdrágább kincséért sem. Ez a meghitt pillanat beleégett a tudatába. Csak ők ketten voltak ott a fürdőben, és annyira el tudott lazulni. Örült, hogy apa is boldog volt. Olyan mint ő.

Most meg azt mondják neki, hogy elválnak.

MI VÁLTOZOTT MEG?

Valahol belül érezte, hogy nincs minden rendben.

A szülei kiskorában állandóan kifejezték a szeretetüket egymás iránt. Megölelték és megcsókolták egymást, és szinte nem is tudtak úgy elmenni egymás mellett, hogy meg ne érintsék a másikat.

Ezt már egy jó ideje nem látta.

A hétvége maga volt a lazulás. Együtt, tényleg együtt voltak. Családot alkottak. Közös programok követték egymást, de akkor sem volt gond, ha nem léptek ki a lakásukból. Elővettek egy társasjátékot, és önfeledten játszottak.

Most már nem játszanak.

Nagyobb és szebb lakásba, majd kertes házba költöztek. Megkapott mindent, amire csak gondolni mert. Nagyobb és jobb lett a szolgálati autó.

Mégis, valami elveszett.

FIGYELEM

Egyre kevesebbet játszottak. Egy idő után már semennyit sem. Bár anyagilag jobban éltek – ezt ő nem látta, csak a szülei mondták mindig –, de ő az apukáját és az anyukáját akarta volna maga mellett tudni. Úgy mint régen.

Jók voltak a játékok, amiket kapott, de valahol érezte, hogy mindezek csak pótcselekvésnek voltak jók. Hogy lefoglalja akkor is magát, amikor a szülei a saját maguk dolgaival voltak elfoglalva. Ez természetes – ő is látta –, de az nem, hogy elmúltak az együtt töltött pillanatok.

Igaz, ott voltak a nyaralások, amikor beültek a kocsiba, majd később felszálltak a repülőre, de a gyönyörű helyeken eltöltött idő alatt apa állandóan a telefonján ült, és az üzleti ügyeit intézte.

KI FOGLALKOZIK A GYEREKEK ÉRZÉSEIVEL?

A válással egy világ dől össze a gyerekben. Egy felépített és ideális világ. Ahol apa és anya szeretik egymást. Ahol ő van a középpontban.

Nem tud állást foglalni. Ő mindkettőjüket egyformán szereti. Nem érti, hogy miért és hogyan ez a nagy földindulás.

És vele mi lesz? – teszi fel kérdést. De csak magában. Mert hangosan nem meri megkérdezni. Mert fél. Először érzi igazán az életében, mit is jelent a félelem. De ő még nem tudja, hogy mit érez. Nem tudja megmagyarázni. Még nincsenek meg rá a megfelelő szavak.

Pedig belül retteg.

Amikor este lefekszik, azt reméli, hogy mikor reggel felébred, már megint minden úgy lesz, mint régen.

Amikor apa és anya és ő együtt vannak.

Mint egy család.