Egy nagyközségben, Gávavencsellőn nőttem fel az akkori Szabolcs-Szatmár megyében, a Tisza bal partján. A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban végeztem testnevelés tagozaton, majd Gödöllőre mentem az Agrártudományi Egyetemre; 1991-ben megpályáztam és elnyertem egy spanyolországi tanulmányi ösztöndíjat, aminek letelte után utazások helyett inkább hazajöttem, mert hajtott a szerelem. Később elvettem azt a lányt. A házasságunk csak fél évig tartott: a feleségem elhagyott egy közeli ismerősünkkel.

Ekkor lépett be az életembe az MLM. Könnyű dolguk volt a csábítóknak: egyedül voltam, hit nélkül, és a szívem össze volt törve. Akkoriban semmi sem utalt arra, hogy innentől kezdve 16 éven keresztül hálózatépítő leszek.

A szerelmi bánat más csatornákat is megnyitott számomra. Megismerkedtem az Autogén tréninggel. Pár évvel később megtanultam az Agykontrollt. Egy munkatársam javaslatára elmentem kineziológiai oldásra, majd elkezdtem tanfolyamokon tanulni a módszert.

Időközben befutott az életembe a második feleségem. Együtt mentünk el Szexomatika tréningre, amitől az egymás iránti szexuális vágyunk fokozódását reméltük. Közös utunk ezt követően a Belső utazás tanfolyamra vezetett. Itt szembesültem azzal a ténnyel, hogy vége a házasságunknak. Gyávaságból mégsem léptem. Megvártam, hogy a nejem megcsaljon, és ő lépjen ki a párkapcsolatunkból.

Ebben a lelki pokolban talált rám a társastánc – majd a salsa és a bachata –, és 5 és fél éven keresztül a túlélésemhez adta az energiát. Közben ezotériával és pszichológiával kapcsolatos könyveket bújtam, meditáltam és jógáztam. Betekintettem a Hellinger-féle családállításba, elmentem Jobb agyféltekés rajztanfolyamra, sőt még énektanfolyamon is részt vettem, mintegy kutatva a határaimat. Egy Darnel tréningen írtam le magamnak először, hogy könyvet írok.

A szerelemben egy nő, a munkában egy férfi kísérte árnyékként az életemet. Ők voltak a tanítómestereim, bár ezt akkoriban még nem láttam. Velem keltek, és velem bújtak ágyba. Befészkelték magukat az agyamba.

Az első feleségemet a válásunk után 14 évre tudtam csak elengedni. Amíg ezt nem tettem meg, nem volt egy épkézláb párkapcsolatom sem. Ott bujkált bennem láthatatlanul, a lelkem legmélyén a fájdalom; önmagamat hibáztattam, és ezen érzésemen a kineziológiai és a belső utazás kezelések sem segítettek. Amikor 2009. szeptember 7-én a volt anyósom szervezésének köszönhetően utoljára találkoztunk, a búcsúzáskor átöleltem, és a szívem mélyéről mondtam: „Isten veled!” Végre megbocsátottam neki, és vele együtt saját magamnak; elengedtem őt, és vele együtt a múltamat.

Az Élet vette a jelzést: egy évvel később megérkezett Szerelem.

A magánéletemhez hasonlóan a munka világában is óriási kitérőket tettem: 29 különböző dologgal foglalkoztam eddigi életem során. Kizárásos alapon agrármérnök lettem, majd friss diplomával kimentem az utcára pár száz forintos bóvlikat árulni. Sorra jártam az üzleteket és az irodákat. Így adtam el helytakarékos-fogasszettet, viharöngyújtót, műanyag tálcákat és gagyi nyakkendőket. Majd multi, közepes és kis cégeknél értékesítőként dolgozva étkezési utalványokat, újsághirdetéseket, páncélszekrényeket és autós kozmetikai szolgáltatásokat. Kerestem a helyem ezerrel, de sehogy sem találtam.

Voltam alkalmazott és vállalkozásban dolgozó hálózatépítő, sőt még az államigazgatásban is kipróbáltam magam. 1995-ben talált rám az MLM: Amway, FLP, Nu Skin, Agel, Unaico. Ezeknél a cégeknél dolgoztam. Az FLP-ben futottam be. Látszólag gondtalan életet éltem, de ez csak a látszat volt. Kiégtem, depressziós lettem. Kétségbeesésemben felrémlett előttem az öngyilkosság gondolata. Ekkor döntöttem úgy a családommal, hogy otthagyjuk Budapestet, és új életet kezdünk a messzi Szabolcsban, a Szülőföldemen. Csak később jöttem rá, hogy valójában elmenekültem magam elől.

Mindent újra kellett kezdenem egy ismerős, de mégis ismeretlen terepen. A barátaimat és az üzleti életben húsz év alatt kiépített kapcsolatrendszeremet mind magam mögött hagytam Budapesten. Fél évig nem kaptam munkát, hiába voltak ajánlásaim. Végül elmentem éjjelente csirkéket pakolni, majd nagy nyomású vízzel csirkeólakat mosni…

Bekerültem a helyi Önkormányzathoz, ahol egy 12 fős mezőgazdasági munkát végző csapatnak lettem a brigádvezetője. Három hónap elteltével megkaptam a lehetőséget: életemben először, a diplomavédésem után húsz évvel végre hasznát vehettem az agrármérnöki diplomámnak: alacsony iskolai végzettségű embereket, zömében közmunkásokat és munkanélkülieket kezdtem el mezőgazdasági ismeretekre oktatni.

Ez lett a szerencsém, amit akkor még nem láttam szerencsének.

Egymás után jöttek az álom nélkül élő emberek, és ők megtanítottak arra, hogy mi is a való világ. Ezekkel a tapasztalatokkal lett kerek a szakmai életem. Üzleti élet és mélyszegénység, menny és pokol: láttam mindkettőt, dolgoztam mindkét területen.

És ekkor, hirtelen, egyik pillanatról a másikra, mintegy varázsütésre, egy szabolcsi nagyközség Faluházában, egy zöldségtermesztés tanfolyamon végre összeállt bennem a kép. Mintha mindig is ott lett volna.

Tisztán láttam - mintegy megvilágosodva -, hogy az egész addigi életem erre a területre készített fel. A szexualitás, ami minden férfit és nőt izgat, de senki sem beszél róla. Hogy mindenki a párját keresi, de mégis csak kevesen boldogok. Vagy megtalálja, de nem ismeri fel, és elengedi. Vagy nem becsüli, és elveszíti. Hogy mindenki szeretetre vágyik.

Itt dőlt el az életem. Tudtam, hogy ezernyi év kacskaringózás és keresés után végre rátaláltam az én Szent Grálomra.

Úgy tűnik, az Égiek megengedik, hogy végre azzal foglalkozzak, amihez a legjobban értek. Hogy nekem embereket „kell” tanítanom. Magára az életre. Arra, amit már kisgyerekkorom óta tudok: „Megtanítom az embereket élni.”

Boldogan, szeretve, kedvesen.