Lehet célok nélkül élni? Ha a barátomat kérdeznénk meg, azt válaszolná: igen, lehet. Amikor rábízzuk magunkat a Teremtőre, vagy a Világmindenségre. Mert tudjuk és érezzük, hogy minden pont akkor és úgy történik meg velünk, ahogy az a legjobb nekünk. Persze ez csak elméletben van így, mivel a nyugati kultúrában célok nélkül egyszerűen képtelenek vagyunk élni. Szükségesek a kapaszkodók, a miértek.
A BARÁTOM ÉLETE
Az üzleti életben találkoztunk, már lassan húsz éve. Amikor először láttam a színpadon, megfogott a mérhetetlen életereje és vidámsága.
Hamar megtaláltuk a közös hangot, a hálózatépítésen túl gyakran elkalandoztunk, és az élet nagy kérdéseiről beszélgettünk.
Ő és én is jártuk a magunk útját. Közben gyakran összefutottunk, és megtárgyaltuk, ki merre tart.
Több mint tíz éve kiment egy csapattal Indiába. Hívott, hogy menjek, de nem tartottam velük. A kint eltöltött idő annyira beleégett a tudatába, hogy a kalandot egy éven belül megismételte. De most a három hét után úgy döntött, kint marad.
Felutazott a Himalája lábaihoz, hogy meditáljon és megtalálja a kérdéseire a válaszait.
LEHET CÉLOK NÉLKÜL ÉLNI?
Ezerszer eszembe jut, mikor az Oktogon mellett lévő étteremben indiai ételeket kóstoltunk. Ez volt a kedvenc találkozóhelyünk.
Egy ilyen alkalommal övé volt a kör. Miután végeztünk a finomságokkal, mondta csak el, hogy pár forintja maradt csak. Összesen. Néztem rá, és nem értettem. Hogyan is lehetne nyugodtan élni egy európai nagyvárosban pénz nélkül?
Nagyon is lehetséges. Neki ment, és a mai napig megy. Egyáltalán nem görcsöl a pénz miatt. Tudja, hogy az Égiek mindig megadják neki azt, amire szüksége van. Közben lazán él, vigyorog, mint a tök, és elfogadja azt, amije éppen van.
Nincsenek céljai, és köszöni szépen, jól van.
CÉLOKRA IGENIS SZÜKSÉG VAN
Elég csak egy világversenyt megnézni, hogy lássuk, mennyire fontos a célállítás a sportolók életében. Kitűzik, amit el akarnak érni, az odáig vezető utat aprólékosan megtervezik.
Ha kihagynak egy edzést, lelkiismeret-furdalásuk van. Nem érzik jól magukat. Tudják, hogy profi módon kell élniük, és ez megköveteli a szabályok betartását. Az időbeosztásuk kötött, napi szinten meg van adva, mikor keljenek, mit és mikor egyenek, mennyit eddzenek. Nem mehetnek bele az éjszakába, hogy egy barátjukkal nagyot bulizzanak. Időben kell lefeküdniük, mert csak így érhetnek el eredményeket.
CÉLÁLLÍTÁS
Ha már vannak leírott céljaid, tudod, hogy elő kell venned egy üres papírt, és megállás nélkül úgy írni, ahogy a csövön kifér. Ilyenkor nem szelektálunk.
Ha elkészült a listánk, egytől tízig megszámozzuk a leírt céljainkat. Ezek a számok jelzik számunkra, mennyire fontosak nekünk.
Sokszor olyanokat is felírunk, ami jól hangzik. Így került fel évekkel ezelőtt a célfüzetembe a Galápagos-szigetek. Meg Kuba is, hogy oda is el akarok menni.
Egyik helyre sem jutottam el. Mi kellett volna ahhoz, hogy kipipálhassam őket? Először is pénz, repülőre és az ottlétre. Ezeket megszerezhettem volna? Minden bizonnyal. Volt egy jól működő üzletem, és egy olyan barátom, akinek utazási irodája is volt, és ő szervezte ezeket az utakat.
Másrészről meg egy ilyen listaírás alkalmából felkerült a papírra, hogy a fiammal horgászom. Nem hittem a szememnek. Addig a pillanatig az én fejemben az volt, hogy nekem lányom fog születni. Mert mindig egy kislányt láttam magam előtt. Aztán, valahonnan a mélyből előkerült ez a célom.
Évekkel később megszületett Koppány fiam.
MI VAN AKKOR, HA NEM JÓ HELYEN VAGYUNK?
Gyakran megtörténik, hogy azt gondoljuk, a saját céljainkat valósítjuk meg, miközben manipulálnak minket. A motiváció burkába becsomagolt saját céljaikat úgy adják le, mintha azok valójában a mieink lennének.
A hatás nem azonnal érkezik el. Miközben telnek az évek, csak azt vesszük észre magunkon, hogy fokozatosan kiégünk. Elvileg sikeresek vagyunk a munkánkban, mégis egyre nehezebben kelünk fel reggelente, és görcsbe rándul a gyomrunk, ha csak a céges bemenetelre gondolunk.
Ezek intő jelek, de legtöbbször nem figyelünk rájuk. Tovább építgetjük a vesztünket, majd elérkezünk egy ponthoz, amikor egyik pillanatról a másikra elveszítjük mindazt, amit addig felépítettük. Mert sosem volt a miénk. Nem került be a szívünkbe. Nem vált a vérünkké. Csak csináltuk, mert azt mondták, hogy az nekünk való.
A legnagyobb kitolás az, ha még ráadásul sikeresek is vagyunk a szeren: legbelül mindvégig tudjuk, hogy nem azt csináljuk, amit szeretnénk.
MI A HELYZET AZ ÚTVESZTŐBEN?
Hallgass a szívedre, halljuk sokszor a jól hangzó szólamot. Mert a szív mindig megmondja, mi is a mi utunk. Már ha kapcsolatban vagyunk vele.
Nevezhetjük ezt hatodik érzéknek, vagy megérzésnek is. Amikor nem tudjuk, hogy miért, de tudjuk, hogy nekünk az életünk útkereszteződésében jobbra kell mennünk. Nincs rá észszerű magyarázat.
Olyan is megtörténik, hogy annyira sokfelé mehetnénk, hogy hiába figyelünk a belső hangra, nem hallunk semmit. Szeretnénk kiválasztani az utat, de képtelenek vagyunk rá.
Mit tehetünk ilyenkor?
Bátran kérhetünk segítséget. A párunktól. A barátunktól. Elmondhatjuk, vagy akár le is írhatjuk, hol tartunk, és merre szeretnénk haladni. Ők meghallgatnak minket, és elmondják a véleményüket. Ezt követően eldönthetjük, merre induljunk tovább.
Azt is megtehetjük, hogy felvesszük a kényelmes cipőnket, és irány a legközelebbi erdő, mező, tópart. A lényeg, hogy szakadjunk ki a megszokott élethelyzetünkből, és csendesítsük le az elménket.
Befelé figyeljünk, keressük meg a kapcsolatot a belső valónkkal. Az mindig segít.
Legutóbbi hozzászólások