Férfinak ciki a sírás: vajon sírni csak a nőknek és a gyerekeknek szabad?

Ma találkoztam a hírrel, miszerint egy neves magyar sportoló elcsukló hangon jelentette be: az idény végén befejezi a pályafutását. Érdeklődve olvastam bele a cikk végi kommentekbe: „Egy nagydarab, 2 méter feletti férfinak ciki a sírás. Nem illik sírnia.” Ez a gondolat beindította a fantáziámat. Láttam magam, amint számtalan korábbi élethelyzetben tartom magam, mert azt hallottam, hogy a férfiak kemények, és nem mutatják ki a fájdalmukat. Vajon miért és hogyan alakulhatott ki, hogy a közvélemény váltig azt állítja, hogy a férfinak ciki a sírás?

AMIKOR MEGSZÜLETIK A KISFIÚ

Évekkel ezelőtt egy tanfolyamon megéltem az újjászületés varázsát. A tréner hölgy kérésére egy alagutat hoztunk létre oly módon, hogy ketten-ketten letérdeltünk egymással szemben, és egymásra hajoltunk.

Az első bátor jelentkező odasétált a hosszú „szülőcsatorna” torkába, belebújt, és megpróbált keresztülhaladni rajta.

Amikor rám került a sor, igazán meglepődtem. Hiába nyomtam, passzíroztam magam előre, egy tapodtat sem haladtam. Izzadtam és lihegtem, és minden erőmet beleadtam, hogy túljussak ezen a mesterséges szülőcsatornán.

Képzeletemben láttam magam csecsemőként, amint meg, meg állok, és félek, milyen is lesz nekem az új világban. Belül érzem, hogy a Szüleim már nagyon várnak odakint, de visszahúzott valami: én még mindig a belső kényelemben és melegben akartam maradni, és nem vágytam arra, hogy megszülessek.

Aztán, ott voltam kint, és a szemem megtelt a világító lámpák fényével, irtózatosan fáztam és teli torokból bömböltem.

Egyáltalán nem éreztem azt, hogy a férfinak ciki a sírás, sőt: ki akartam fejezni az érzéseimet, hogy mennyire tele van a gatyám mindazzal, ami történik velem.

ÚJJÁSZÜLETTEM, DE MOST EGY KICSIT MÁSKÉNT

A volt házasságomban nem működött a kémia. Egyszerűen arra lettem figyelmes, hogy nem kívánom a feleségemet. A papír alapján minden jogom megvolt arra, hogy magamévá tegyem, de nem ment.

Egyre másra teltek a hetek, és mi nem nyúltunk egymáshoz. Az életkor nem volt akadály: ő huszonnyolc, én harmincöt éves voltam. Egészségesek voltunk, mégsem ment a szex.

Ekkor találkoztam egy tanfolyammal, miszerint a légzés segítségével fel lehet erősíteni a szexuális energiákat. Más sem kellett, megfűztem a volt feleségemet, hogy menjünk el.

Egy nagy szobában egymás mellett feküdt több mint húsz ember. A szemünk behunyva, szólt a zene, és a tréner mondta az instrukciókat. Ellazítottuk a testünket, majd a szellemünket.

Azt éreztem, mentem szétpukkan a húgyhólyagom. Ciki lett volna felállnom és kimennem, így ott maradtam. Alig bírtam figyelni magamra és a vezetőnkre. Csak ez az érzés volt velem. Aztán, egyik pillanatról a másikra tudtam, hogy világra jöttem, és a feszítő érzés köddé változott.

GLADIÁTORKÉPZŐ

A kisfiúk korán megtanulják, hogy keménynek kell lenniük. Bár még fizikailag kicsik, de akkor is: egy férfinak ciki a sírás. És ők férfiak akarnak lenni. És nagyon korán megtanulják visszatartani a könnyeiket. Úgy tesznek, mintha nem fájna nekik. De belül fáj. Elnyomják, mert azt gondolják, ez a megfelelő. Sőt, nem is gondolkodnak. Mindenhol ezt látják. A lányok sírnak, a fiúk meg nem.

Ha elesnek, és leütik a térdüket, bömbölni kezdenek. Mert igazán érzik a fájdalmat. Úgy fáj nekik, akár a lányoknak. De megérkezik a segítség, és már hallják is a mantrákat: a fiúk nem sírnak, meg katonadolog. Nem értik, miért kellene elhallgatniuk, ha egyszer igenis fáj nekik.

Mire egy srác felnő, már ezerszer elnyomta az érzéseit. Ha a családból meghalt egy rokon, megfogadta, hogy kemény lesz. És az is lett. Miközben nézte a síró asszonyokat, szinte büszke volt magára, hogy mennyire jól tartja magát. Hogy mennyire kemény.

MI A HELYZET A PÁRKAPCSOLATBAN?

Nem értette, mit akar tőle a párja. Miért kellene neki kimutatni az érzéseit? Hiszen ő szereti a szeretett nőjét. Ágyba bújik vele, a csúcsra juttatja, párját ritkítóan tevékeny. Mindez kevés lenne? Ez hülyeség!

Amikor problémával találkozott, maga oldotta meg, úgy, mint mindig az életében. Kisakkozta, hogy mit, mikor és hogyan fog lépni, hogy jó legyen. Hogy közben stresszes volt? Kit érdekel! Ha valaki arra kérte volna, hogy beszéljen az átélt érzéseiről, nem értett volna semmit.

SZABAD SÍRNI A FÉRFIAKNAK?

Emlékszel, mikor sírtál utoljára?

Megvan?

Vagy az is lehet, hogy nem is emlékszel ilyen alkalomra?

De mikor sírhat egy férfi?

A Budapest Sportcsarnokban néztünk egy magyar-kazah jégkorongmérkőzést. Amikor megszólalt a lelátón a Ria-Ria-Hungária, na, azt az érzést nem lehetett überelni. Könnyek szöktek a szemembe, a torkomban éreztem a gombócot, mégis teli torokból biztattam a srácokat a jégen.

És amikor csak úgy rám szakadt a boldogság? A semmiből jött. És potyogtak a könnyeim, és azt éreztem, hogy az egész Világot a szívemre ölelem?

Vagy akikor a súlyosan beteg Apukámat elengedtem a kocsiban vezetve? Még élt, de éreztem, hogy jobb lesz neki a másvilágon. Tiszta szívemből gyászoltam Őt, és sírtam.

És amikor megszületett a Fiam? Bömbölt, mint egy oroszlán, majd az ölemben megcsendesedett. És akkor, ott, zokogtam, mint egy kisgyerek.