Test-szellem-lélek egyensúlya a pörgős mindennapokban

Sokszor halljuk, hogy a test-szellem-lélek egyensúlya mennyire fontos a mindennapokban. Halljuk, lehet, hogy le is okézzuk, de a következő pillanatban már teljesen máson jár az agyunk. A figyelmünket elviszi egy éppen megoldásra váró probléma. Célorientált világunkban nagyon nehéz megtalálnunk, és ha már megvan, megtartanunk a test-szellem-lélek egyensúlyát az életünkben.

TEST

Már a fogantatásunk pillanatától fogva a testünkben éljük az életünket. Ez az otthonunk.

Mikor még kicsi, gyakran megtámadják a betegségek. Gyengének tűnik, pedig nem az.

Egy volt kollégám mentőn dolgozik már évek óta. Sokszor elmondta, hogy el sem bírjuk képzelni, mi mindent képes kibírni a testünk.

Gyakorlatból tudja. Sok mindent látott már.

Miután felnőttünk, egy idő után lanyhul, majd teljesen eltűnik a testünk gondozása. Gyerekkorban állandó mozgásban tartottuk, most meg csak ülünk a karosszékünkben, és nem mozgunk semmit.

A test imádja, ha megmozgatják. Genetikailag hozzá van szokva a rendszeres fizikai igénybevételhez. Ha nem kapja meg, úgy viselkedik, mint a meg nem járatott mén: szilaj lesz, és majd szétszakad a benne felgyülemlett energiáktól.

SZELLEM

Az emberi agy szintén imádja az igénybevételt. A benne rejlő komputer eszement dolgokra képes.

Szülőként csak ámulunk a gyerekeink agyi kapacitásán. Hihetetlenül nagy mennyiségű adathalmazt képesek betolni a belső rendszerükbe.

Felnőttként a folyamat folytatódik. Szakmákat, diplomákat szerzünk, közben égetjük bőszen az agysejtjeinket, de ők bírják a kiképzést.

Aztán eljön az a pillanat, amikor hátradőlünk, és megszokásból látjuk el a mindennapi teendőinket mind otthon, mind pedig a munkahelyünkön. Már nem tanulunk, bőven elég az, ami van.

Eltűnik a nyitottságunk.

LÉLEK

Az emberi szívben lakozik valami, amit léleknek nevezhetünk. Valami, ami ahhoz szükséges, hogy érző emberi lényekként éljük a mindennapi életünket.

A lelkünket – a testhez és a szellemhez hasonlóan – ápolnunk kell.

Felvehetünk egy kényelmes, meleg cipőt, és most, télvíz idején is barangolhatunk egy gyönyörű erdőben. Miközben sétálunk, megérint bennünket a csend szépsége. Lehet, hogy az első pillanatokban még nem vagyunk képesek mindezt érzékelni. Még zakatol az agyunk, gondolatok cikáznak a fejünkben, és a legnagyobb akarattal sem tudunk megszabadulni tőlük.

Aztán, egyik pillanatról a másikra arra leszünk figyelmesek, hogy eltűnnek a gondolatok. Ekkor megállunk, és végre gyönyörködünk a minket körülvevő természet szépségében.

És a bensőnk megtelik melegséggel.

TEST-SZELLEM-LÉLEK EGYENSÚLYA

Érdemes időnként kiszakadni a mindennapok hajtásából. Ez nagyon nehéz, mert akit a gépszíj elkapott, azt nem igazán engedi el.

A kiszakadás mindenkinél más.

Mi a családdal beülünk a kocsiba, és irány Surány: az elinduláskor sokszor nem is tudjuk, merre fogunk kilyukadni. A lényeg, hogy el otthonról, el a megszokottból.

A sógorom imád sütögetni. Eszméletlen finom kalácsokat süt. Ez annyira kikapcsolja, hogy közben megnyugszik, és lecsillapodik az elméje.

Evelinke, a nagylányunk zseniálisan rajzol. Fogja a ceruzáját, előkap egy üres papírlapot, és már alkot is.

Vannak olyanok is, akiket a meccsekre járás kapcsol ki. Ott találkoznak a hasonszőrű barátaikkal, és miközben a csapatuk játszik, szurkolás közben, felhevült lelkiállapotban paradox módon lelassulnak.

Mindeközben test-szellem-lélek egyensúlyba kerül.

Ezzel megőrizzük fittségünket, jókedvünket és életerőnket.