Önmagunk megismerése: Te ismered saját Magad?

Hegel a XIX. század elején úgy vélte, hogy az ember nem ismerheti meg közvetlenül önmagát, csak egy másik ember visszaigazolásán keresztül tud önmagáról valós képet alkotni. Azaz, önmagunk megismerése egyszál egyedül lehetetlen, hiú ábránd.

És mi van akkor, ha úgy döntünk, elvonulunk a világ elől, és a csend magányában felfedezzük önmagunkat? Lehetséges a XXI. században, hogy a nyugati civilizáción nevelkedett ember az önmagunk megismerése témakörben sikereket érjen el, és megtalálja önmagát?

A TECHNIKÁVAL EGYÜTT FEJLŐDIK AZ EMBER IS?

A technológia viharos gyorsaságú fejlődésével az ember meghódította az űrt is. Folyamatosan azon agyal, hogyan lehetne tovább fejlődnie. Állandóan mozgásban van, és attól retteg, hogyha nem halad elég gyorsan, akkor lemarad valamiről. Valami fontosról, amit még ő sem tud megfejteni. A szeme előtt újabb és újabb célok lebegnek, amiket szeretne megvalósítani; nem akar lemaradni semmiről, teljes gőzzel ki akarja passzírozni az életből, ami az övé. Ez a világ a lehetőségek tárháza, minden egyes ember F1-es versenyzőket meghazudtoló gyorsasággal versenyez egy úton, amiről nem tudja, hová vezet.

ÖNMAGUNK MEGISMERÉSE – MEDITÁCIÓVAL

Napjainkban egy sor lehetőséget kínálnak nekünk önmagunk megismerésére.

Ott van a meditáció, amikor ellazítjuk a folyamatosan aktív elménket, így nyugodtabbak és egészségesebbek lehetünk. Meditatív állapotunkban megtudhatjuk, kik is vagyunk valójában. Nem kell hozzá más, csak nyitott tudat, egy elhatározás, egészen addig a pontig, hogy letesszük magunkat egy fotelbe, és ott csináljuk a semmit. Mert ez a nyugati elmének óriási feladat. Csak ülni és nem tevékenynek lenni.

Ki is vagyok én? – tehetjük fel magunknak ilyenkor a kérdést. És jöhetnek a válaszok: férfi, nő, gyerek, nyugdíjas, professzor, melós, tanár, orvos, vállalkozó, milliomos, milliárdos… Megannyi kérdés és megannyi válasz. Egyszerűnek tűnik, hogy végig járjuk ezt a személyes utat önmagunk megismeréséhez, de vajon érdekel annyira bennünket önmagunk megismerése, hogy ezért vállaljuk a démonjainkkal való szembenézést is? Mert ahol egyszer beköszöntött a csend, ott előjönnek a kérdések, amik nagyon rémisztő köntösbe tudnak beöltözni.

MIT MOND A TÁRSADALOM?

Van egy látszólag fájdalommentesebb út is, amikor a körülöttünk élő emberek véleményére alapozva alakítjuk ki a személyiségünket. Ez a máz valójában a társadalom rólunk alkotott képe, amit már annyiszor hallottunk, hogy végül el is hisszük, hogy ezek a képek mi vagyunk. Minden erőnket összeszedjük, hogy mindenáron meg tudjunk felelni a társadalom, és általa saját magunk elvárasainak is.

SZEMÉLYISÉG – EGYÉNISÉG

És valahol itt van elbújtatva az egyéniségünk, amihez akkor jutunk, ha lehámozzuk magunkról a ránk aggatott személyiségünk súlyos mázát. Amikor már vagyunk annyira bátrak és tisztánlátók, hogy bőven elég, ha csak magunknak felelünk meg, majd az önmagunk megismerésének útján már ezt a kényszerünket is elhagyjuk.

SZERELMEM BÖLCSESSÉGE

Szerelmem bölcs és nagy tanító. Önmagának a keresése és önfejlesztő könyvek olvasása nélkül eljutott arra a pontra, hogy önmagában élvezi és szereti az életet, az életét. Szeret élni. Nem szükségesek számára technikák, egyszerűn „csak” él.

Én meg, aki végig nyálaztam az önsegítő irodalmat, meditáltam, és közben az élet értelmét kerestem, gyakran beleesek a kétségbeesés mély érzésébe, és újra meg újra az utamat keresem. Pedig csak meg kellene állnom, és bíznom abban, hogy minden történés a javamat szolgálja. Ilyenkor bátran elengedhetem magam, hogy valóban éljek.