Kitűnő tanuló: áldás vagy inkább teher, ha valaki eminens?

Mit mondjak szülőként a gyerekemnek? Hogyan tanuljon az iskolában? Legyen kitűnő tanuló, vagy csak abból legyen kiemelkedő, amit igazán szeret? Mikor fogja megtalálni a helyét az életben és a munka világában: ha lazán él, és azt csinálja meg, amihez kedve van, vagy üljön le a könyv mellé, és addig ne álljon fel, amíg meg nem tanulta az összes tantárgyat ötösre? Fontos, hogy kitűnő tanuló legyen a gyerekünk, vagy nem?

A KITŰNŐ TANULÓKAT A TANÁROKON KÍVÜL SENKI SEM SZERETI?

A kitűnő tanuló szorgalmas. Akkor is leül tanulni, ha egyáltalán nincs hozzá kedve. Bár eszében van, hogy akár játszhatna, mint a legtöbb osztálytársa, de nem teheti. Belül elkapja egy érzés, hogy ez helytelen.

Tudja, hogy az ő dolga a tanulás. Meg az, hogy ötösöket szerezzen a suliban. Akkor kap elismerést, ha így tesz.

Ő is szeretne laza lenni. Szeretne legalább egyszer az életében úgy bemenni a suliba, hogy az égvilágon nem tanult semmit. De ezt nem meri megtenni. Bár ott van előtte a számtalan példa, amikor az osztálytársai a felszólításukat követően egyszerűen csak annyit mondanak: tanárnő, nem készültem.

Szeretné, ha kitűnő tanulóként ő is megtehetné ezt. Felállna, és nyugodt szívvel fogadná a naplóba beírt egyest. De ő ezt nem teheti meg. Ő kitűnő tanuló, és neki nem lehetnek egyes jegyei.

Csak ötösei.

Amikor reggel az első órára bejön a tanár, kész ideg. Tudja, hogy feleltetéssel indul a tanítás. Nagyot sóhajt, amikor nem az ő nevét szólítják. De a megkönnyebbülés még korai. Lehet, hogy a felelő tanuló nem készült, és egyből passzolja a kérdést. Ilyenkor minden indul elölről. Újra az első felelő következik… majd utána még egy.

Ha végre vége a feleltetésnek, a legjobb formájában érzi magát. Nem azért, mintha nem készült volna: erre az órára is megtanult szóról szóra mindent. Máshol van a bökkenő: fél, hogy nem lesz elég jó. Még akkor is, ha ezerrel tudja az anyagot.

A KITŰNŐ TANULÓ FELKÉSZÜLÉSE

Nincs önbizalma. Lehetne, de nincs.

Ezért folyamatosan magol. Alig várja, hogy végett érjen az ebéd, és leülhessen tanulni. Ha edzésre, vagy valamilyen szakkörre megy, fáj a szíve, hogy nem tanulhat.

Nem maga a tanulás miatt tanul, de ezt ő még nem tudja. Azért tanul, mert kitűnő tanuló akar lenni. Mert azt hallotta, hogy csak így tud érvényesülni az életben.

Ha leül az íróasztalához, előveszi a másnapi tantárgyakat. Súlyoz. Vannak olyanok, amiket szeret, de van pár, amit ki nem állhat.

Előre veszi a kedvenc tantárgyait. Megfordul a fejében, hogy milyen jó lenne csak ezeket megtanulni. Az idő elrohan, de nem is ez a lényeg: imádja ezeket a tantárgyakat.

A végére maradnak a mumusok. Amiket valamiért nem szeret. De töri a fejét, és biflázza befelé az anyagot.

Amikor végez a szöveggel, felmondja még egyszer. Úgy érzi, még nem tudja elég jól, de haladnia kell, mert sok az anyag.

Lefekvéskor nem tud ellazulni. Forgolódik az ágyában, mivel a holnapi tantárgyak járnak a fejében. Hiába tudja, hogy mindegyiket szinte hatosra megtanulta, akkor is ott van benne a félsz: mi lesz, ha nem sikerül ötösre felelnie?

Amikor reggel felkel, első gondolata a dolgozat, amit aznap írnak. Óriási benne a késztetés, hogy rögtön elővegye a könyvét, és újra átolvassa az agyagot.

A KITŰNŐ TANULÓ EGYHANGÚ ÉLETE

A suliban a többiek örülnek egymásnak. Van bőven megbeszélnivaló. Kezdésig még van tíz perc, így leugranak a büfébe venni egy pohár kakaót, meg egy túrós buktát. Közben be nem áll a szájuk.

A büfénél találkoznak az ismerőseikkel. Buli minden. Élet van.

A kitűnő tanulónk ezzel szemben a padban ül, és az óra anyagát nézi át újra. A gyomrában megjelenik a már régóta ismert érzés. Nem is félelem ez, csak a sokat hangoztatott stressz.

CIKI, HA VALAKI KÖZEPES TANULÓ?

A laza gyerekek élvezik az iskolát. Nem magát a tanulást, hanem a légkört. A barátokat. A srácok a csajokat, és fordítva. Kialakulnak a szerelmek. Az együtt járások. Betekintenek a felnőttek életébe. Megjelenik a nemiség megélése.

Csak azt tanulják meg, ami érdekli őket. Ha humán beállítottságúak, a matekot és a fizikát hanyagolják. Legfeljebb az marad meg bennük, amit az órán megtanultak.

Amikor jön a pályaválasztás ideje, tudják, hogy hová szeretnének menni. Oda, arra a területre, ahol arról tanulhatnak, ami igazán érdekli őket.

A suliból kikerülve olyan melóhelyre mennek, ami összhangban van az elképzelésükkel. A felvételi beszélgetésen lazák, és teljes mértékben eladják magukat.

Sokan közülük vállalkozást indítanak. Meg van hozzá az eszük és az önbizalmuk is. Meg sem fordul a fejükben, hogy akár csődöt is vallhatnak.

MEGFELELNI VÁGYÁS EZERREL

A kitűnő tanulók maximalisták. Mindent száz százalékosra akarnak megtanulni. És természetesen kiakadnak, ha valami nem az elképzelésük szerint alakul. Rettegnek a kudarcnak még csak a gondolatától is.

Meg akarnak felelni mindenhol. Mind a munkájukban, mind pedig a magánéletükben is.

Mivel az élet nem arról híres, hogy pont úgy kapjuk meg a dolgokat, ahogyan azt akarjuk, a kitűnő tanulóként végzett felnőttek rendkívüli mértékben szoronganak. Hogy oldják a feszültséget, különböző szokások rabjaivá válnak.

De jó lenne még kicsi diákkorukban elmondani ezeknek a gyerekeknek, hogy engedjék el a kényszeres megfelelni akarást, és fogadják el magukat az ötösök nélkül is.

Ily módon sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabb lenne az életük.