Gyerekvállalás: előnyök és hátrányok, pró és kontra

Ki ne vágyna egy apró, pici és édes teremtésre? Ki ne szeretné megélni a gyerekvállalás semmi mással össze nem hasonlítható örömét? Aztán mégis, egyre többen vannak – férfiak és nők egyaránt –, akik nem terveznek családalapítást, és simán kihagyják a gyerekvállalás nagy vállalkozását az életükből.

LEHET TELJES ÉLETET ÉLNI GYEREK NÉLKÜL?

Több mint tíz évvel ezelőtt szó szerint a tánc volt az életem értelme. Egyedül éltem, bár voltak hosszabb, rövidebb ideig tartó párkapcsolataim, de semmi komoly.

A táncklubba járt egy fekete hajú, nagyon csinos lány. Ráadásul nagyon jól is táncolt.

Egyszer elhívtam egy kávéra. Ahogy kiültünk egy Oktogon közeli teraszra, a lány egy pohár vörösbort rendelt magának. Meglepett, mivel sem előtte, sem utána nem randiztam senkivel, aki bort kért volna.

Ahogy egyre inkább belemelegedtünk a beszélgetésbe, kijelentette, ő nem akar gyereket. Ez annyira meglepett, hogy rá se kérdeztem az okára.

EGY MÁSIK TÁNCOS LÁBÚ, EGYEDÜL ÉLŐ NŐ

Argentin tangón találkoztunk. Egy szombat délelőtt az eredeti párom másik srácot választott, így őt kértem fel táncolni.

Később jött egy speciális randi. Budán találkoztunk, és irány egy Szentendrétől nem messze lévő vízlelő hely.

Kiszálltunk, és az összes butykost megtöltöttünk forrásvízzel.

Miután beraktuk a kocsiba, elmentünk sétálni. Hamar tudomásomra hozta: annak ellenére, hogy szimpatikus vagyok neki, nem fog lefeküdni velem.

Miután ezen is túl voltunk, elmesélte, hogy volt egy párkapcsolata, ahol a srácot meg akarta fűzni, legyen donor, a közös gyermekük apja, de csak biológiai szinten.

A lány egy multinál volt vezető, és nagyon jól el volt látva anyagiakkal. Csak annyit kért a sráctól, hogy termékenyítse meg. A hivatalos papírokat is előkészítette, amiben leírta, hogy semmiféle kötelessége nem lesz a barátjának a gyermek fogantatása után.

MITŐL FÉLÜNK, AMIKOR NEM VÁLLALUNK GYEREKET?

Első számú szempont: egy kicsi gyerekkel oda lesz a szabadságuk. Már nem csak azt csinálhatjuk, amihez kedvünk szottyan. Nem kaphatjuk fel a csukánkat, és mehetünk bele az éjszakába csak azért, mert a haverok felhívtak, hogy indul egy jó buli. Ennek, ilyen formában szinte biztosan vége.

A nők tarthatnak attól, hogy a gyerekvállalás elcsúfítja a testüket. Idővel megereszkedik a mell, a zsírpárnákat nem lehet egykönnyen letornázni. Segít a plasztikai műtét, de miért vegyék igénybe, ha nem muszáj?

A férfiak félnek a kötöttségektől. Attól, hogy a baba miatt le kell mondaniuk a baráti társaságunkról. Nem mehetnek már el bekapni egy pofa sört, vagy megnézni egy jó meccset. Haza kell menniük, mert otthon várja őket a család.

Az erősebbik nem képviselői tudat alatt attól is retteghetnek, hogy nem lesznek képesek eltartani a családjukat. Rohamosan változik a világunk, képben van a robotok bevetése a munkaerőpiacon. Kenyeret meg kell tenni az asztalra. Ez felelősség a javából, és sokan nem akarják vagy nem merik vállalni a családfővel járó kötelességeket.

Félünk, hogy mit fogunk csinálni, ha beteg lesz a kicsi. Attól is tartunk, hogyha rossz alvó lesz, és gyakran felsír, nem fogunk tőle aludni.

GYEREKVÁLLALÁS

Aki anyaként megélte a világra hozatal csodáját, nem kell bizonygatni, mekkora dolgot is vitt véghez. Egy csoda történt a testében, kilenc hónapon keresztül benne élt egy kis lény, akivel együtt lélegzett.

Most ott van a mellén. Ezt az érzést képtelenség szavakba önteni.

Amikor az apa először tartja az ölében a bepólyázott utódját, miközben belenéz a kis jövevény szemébe, gyakran elsírja magát a meghatottságtól.

Amikor a gyerek odafut az őséhez, és átkarolja a nyakát, na, ezt az érzést sem lehet egy filmben eljátszani.

Ezt szó szerint meg kell élni.

A CSALÁDRA LESELKEDŐ VESZÉLY

Évekkel ezelőtt egy multicég vezetőjével beszélgettem. Előkerült a család intézménye. Elmondása szerint a családnak nincs jövője. Idejétmúlt.

Ha megnézzük a tendenciákat, a javuló statisztikai mutatók ellenére rengeteg házasság végződik válással. Szétmennek a család tagjai, a gyerekek nagyobbrészt az anyjukkal maradnak a családi fészekben, a volt fért meg megy a híd alá. Na jó, nem oda, de szó szerint sokkos állapotban indulhat újraépíteni az életét.

Az apa még a válás hatásától agyonvágva jár be a munkahelyére. Legszívesebben be se menne. Elbújna az emberek elől, de nem teheti. Kell a pénz. Az újrainduláshoz. Meg a gyerektatásra.

Az anya ott maradt a családi ingatlanban a gyerekekkel együtt, de már nincs meg az a biztonság, amikor nem kellett számolni a pénzt, mert apa úgyis hazahozta a következő hónapban. Jár az agya ezerrel, hogy miként lehetne átvészelni a válás utáni érzelmi és főként anyagi katasztrófát.

Ilyenkor hamar bejön egy új kapcsolat – sok esetben hátsó, jól elrejtett gondolattal –, ami biztosíthatja a hiányzó pénzforrást. Lehet, hogy az új szerelem is hoz magával a puttonyában gyerekeket, hogy még színesebb legyen a világ.

Erre az új helyzetre nehéz felkészülni. Különösen úgy, hogy abban a családi modellben, amiben a szülők felnőttek, még nem voltak ilyen nehézségek.

A CSALÁD HATALMA

Az ember társas lény. Bár elmehet, és elbújhat időnként a világ elől, de belül él a késztetés benne, hogy az embertársai között legyen.

A család egy sziget a hétköznapokban elgyötört léleknek. Mind a kicsi, mind pedig a nagy családtag feltöltődik egymás társaságában. Ha nem érzi jól magát, a többiek lelki támaszt nyújthatnak neki.

Hogy lehet-e gyerek nélkül teljes életet élni?

Minden bizonnyal lehet, de erre a kérdésre mindenkinek saját magának kell megadnia a választ.

És ez így van jól.