Apa és fia kapcsolata: mikor működik jól, és mikor rosszul?

Létezhetnek olyan alapelvek, amiket betartva apa és fia kapcsolata örömtelivé válik? Amikor kölcsönösen keresik egymás társaságát? És most nem a kötelező vasárnapi ebédekre gondolok, amikor ki volt szedve a húsleves, és akkor is le kellett ülni, ha nem voltunk éhesek. Nem erre a kötelező apa-fia kapcsolatra gondolok. Sokkal inkább arra, amikor az apa teljes figyelmével követi mindazt, amit a fia csinál, és a gyerek boldog, mert érzi, igazán fontos az apjának. Erre mondanánk, hogy apa és fia kapcsolata rendben van, és működik.

MIT AKAR AZ APA?

Ha megkérdeznénk a leendő apukákat, milyen nemű gyerekre vágynak, az esetek zömében fiúra esne a választás. Hogy tovább öröklődjön a család neve. Hogy sikert sikerre halmozzon. Hogy legyen valaki.

Én pont nem fiúra vágytam. Lányt szerettem volna. Meg is volt a neve: Bella. A „Szép” nevet adtuk volna neki Szerelmemmel. Lányra vágytam. Úgy gondoltam, csak a lányok lehetnek igazán szépek. Aztán rájöttem, hogy ez nem egészen így van: Koppány fiam a múlt hónapban töltötte be a hetedik életévét, és kijelenthetem: nagyon szép gyerek.

HOGYAN LETT LÁNYBÓL EGY PILLANAT ALATT FIÚ?

A MÁV Kórházba mentünk ultrahangra. Épp összekaptunk valami apróságon, és nem szóltunk egymáshoz. Ahogy ott ültünk a rendelő ajtaja előtt, csak néztem ki a fejemből. Dühös voltam az egész világra. Ekkor behívtak minket. Miközben készült az ultrahang, Mariannkám megkérdezte, mit látnak, milyen nemű lesz a kicsi, mivel a múltkori vizsgálat alkalmával a másik doktor úr úgy vélte, nyolcvan százalékban kislány. Az orvos figyelt, majd annyit tett csak hozzá: „Akkor jó, hogy meghagyta ezt a maradék húsz százalékot… mert fia lesz”.

Pontosan itt van előttem a kép, ahogy a Szerelmem reagált; egy szempillantás alatt felült: „Nem mondja!”

Így történhetett meg, hogy Koppány fiúnkat jó pár héten keresztül Bellának szólítottuk.

A FIÚ KÖVETI AZ APJÁT?

Apa és Anya második gyerekükként lányt szerettek volna. Nem jött össze. Lehet, hogy csalódást okoztam azzal, hogy a bátyám után én is fiúként jöttem világra?

Dunakeszin dolgoztam, amikor Szerelmem felhívott. Már vártam a hívást. Az első ultrahangos kezelésre ment el. Munka volt, nem mentem vele. Hallottam a hangján, hogy nem az igazi. Kinyögte, hogy lányunk lesz. Most tudta meg. Csalódott volt a hangja, mert Ő fiút akart. Amikor gyakorlatoztunk, megkért arra, csináljak neki fiút. Neki már ott volt a nagy lánya.

Apaként vajon miért akartam lány gyereket? Mert Apa is azt akart annak idején? Vagy azért, hogy lágyítson? Hogy el tudjam kényeztetni? Hogy gyönyörködhessek a szépségében, miközben növekszik?

Vajon miért gondoltam azt, hogy csak a lányok privilégiuma a szépség?

MIT AKAR A FIÚ?

Boldog vagyok, hogy Fiam született.

Tegnapelőtt eldöntöttük, hogy elkocsikázunk Hajdúböszörménybe. Nagyon szeretjük azt a várost, különösen a főterét, ami óriási meglepetés azoknak, akik még nem látták a saját szemükkel.

Amint Nyíregyházáról a célunk felé tartottunk, megkérdeztem a Fiamat, miért szeret engem. A következőket válaszolta: „Apa mindent megtesz értem. Szeret engem, és kedves velem, és sokat mesél.”

Egyből megkértem Mariannkámat, hogy írja be a telefonomba a szavait.

Apa és fia kapcsolata „csak” ennyiből állna?

MIT AKAR AZ APA? … MÉG EGYSZER

Ugye, itt azt szoktuk mondani, hogy legyen egészséges és boldog. Hogy találja meg a számításait az életében.

De egy még nem egészen hét éves kis srác valóban erre vágyik? Arra, hogy boldog legyen? Tudja egyáltalán, mit jelent számára a boldogság?

Persze, hogy tudja. A gyerekek mindent tudnak.

A boldogság számunkra a játék. Akkor érzik jól magukat, ha játszhatnak. Lehetőség szerint egész nap. Sőt, nem is akarnak lefeküdni, mert akkor nem tudnak játszani.

Igen, arra vágyom, hogy a Fiam játssza az életet, az életét. Hogy azt csinálja mindig, amit szeret.

APA ÉS FIA KAPCSOLATA

Koppány többször elmondta már nekünk, hogy neki vannak a legjobb szülei a világon. Hálás, mert mi vagyunk a szülei.

Kell ennél több?

Nekem biztosan nem.

Figyelek a Fiamra. Azt szeretném, hogy boldog ember legyen belőle. De amint leírom ezeket a szavakat, már tudom, hogy valótlant írtam, hiszen az ÉN FIAM már most boldog. Annyira szereti az életét, hogy csodálom őt. Szeretnék én is így élni. Ennyire boldogan.

Erre tanít Ő engem. Hogy miként legyek boldog azzal, ami éppen van.