Terhes vagyok, avagy ahogyan a férfiak fogadják az örömhírt

Bár nem mostanában történt, mégis élénken él az emlékezetemben egy kedves hölgy ismerősöm története. Ő és a férje is nagyon jó anyagi körülmények között élt, amikor találkoztak. A találkozásból házasság lett, a házasságkötés után felépült a házikó, és benne megfogalmazódott a családalapítás vágya mindkettőjükben. Amikor az anyuka ránézett a terhességi tesztre, és meglátta a csíkokat, egyből rohant a garázsban tevékenykedő férjéhez, hogy elújságolja neki az örömhírt: terhes vagyok – mondta sugárzó arccal. A férfi felnézett, és csak annyit válaszolt: „jól van”, és már bütykölt is tovább. A hölgy nem értette, mi történik vele. Az imént kapta meg élete leggyönyörűbb hírét – terhes vagyok –, és most úgy szédeleg, hogy azt sem tudja, hogy hol van.

REMÉLEM, HOGY NEM LETT TŐLEM TERHES!

Még egyetemista koromban történt. Nem használtunk sem óvszert, sem gyógyszert, én figyeltem, és a döntő pillanat előtt kiszálltam. Jól működött ez a megszakításos módszer, egészen addig a pillanatig, amíg a barátnőmnek nem jött meg a mensese. Lehet, hogy terhes vagyok? - kérdezte magától. Hallottam, amit mondott, de annyira be voltam parázva annak még csak a gondolatától is, hogy tőlem lett terhes, hogy levegő után kapkodtam. Persze benne volt a pakliban, hogy ez bármikor megtörténhet az ajánlott védekezési módszerek használata nélkül, de egy dolog az elmélet, és egy másik a gyakorlat. Az ember úgy van vele, hogy vele ilyen nem fog megtörténni, és amikor mégis ott van, nem hisz a fülének.

Egyből elsétáltunk a körzeti orvoshoz, aki beadott neki egy injekciót, és hála az égnek, megjött neki. Ez akkor óriási érzés volt számomra, mivel képtelen voltam arra gondolni, hogy apa legyek.

CSAK ENNYI VOLT AZ EGÉSZ?!

Jó pár évvel később a vidéken élő barátnőm bánatosan felhívott, hogy van valami, amit személyesen szeretne velem megbeszélni. Egyből belém bújt a kisördög, és lelki szemeim előtt láttam a beszélgetésünket: „terhes vagyok” – ezzel kezdte a beszélgetésünket, és egyből tudtam, hogy annyi a féltve őrzött szabadságomnak. Elkezdtem osztani-szorozni, hogy akkor most mennyi is lesz a gyerektartás, és a parázásom az égbe szökött.

A lány vonattal jött fel hozzám Budapestre. Miközben vártam az állomáson, tuningoltam magam, hogy bírjam a rossz hírt. Amint leszállt a vonatról, átölelt, és csak annyit tudott kinyögni: „Herpesz nőtt a számra! Megnéznéd, milyen csúnya?”

Nem akartam elhinni, hogy jól hallok. Én már lelkileg felkészültem a legrosszabbra, és akkor azt mondja nekem, hogy herpesz van a száján??? Ilyen van?

„TERHES VAGYOK”

Szerelmemmel 21 évvel az első együtt járásunk után újra találkoztunk a Nagy Városban. Én még mindig a nagy Őt kerestem, és annyira ki voltam már akadva a sorozatos sikertelenségtől, hogy depressziós voltam annak még csak a puszta gondolatától is, hogy tovább keresgéljek.

Mariannomnak már volt egy 18 éves lánya, és határozottan tudtomra hozta, hogy nem akar már gyereket. Aztán, mégiscsak megtört a jég mindkettőnknél: Ő ráállt, hogy élesben játsszunk, én meg megtapasztalhattam a „gyerekcsinálás” izgalmát. Tudatos voltam, és minden porcikámmal vágytam a kis lény érkezésére.

Közben eltelt három hónap, és minden egyes ciklusban vártam, hogy hátha.

Aztán 2010. március 18-án megvettem a terhességi tesztet. Reggel a fürdőszobában ott várt Szerelmem mintája. Kézbe vettem a kis műanyag poharat, és átmentem hozzá a konyhába. Felbontottam a tesztet, és belehelyeztem… és kis idő múlva kivettem. Mariannkám ránézett az eredményre, és itt van a fülemben a hangja, és a hanglejtése, amint kimondta: „terhes vagyok!”. Elmondhatatlan az az érzés, ami akkor a hatalmába kerített. Megkaptam azt, amire ősidők óta vágytam, de amitől sokáig fértem is. Tudtam, hogy a névnapomra kapott ajándékkal gyökeresen megváltozik az életem. De most már nem bántam.