Szexuális energia a kis srácoknál: természetes az, amit magukkal csinálnak?

Szexuális energia által születünk meg mindannyian, ez tény. Találkozik a petesejt a hímivarsejttel, és megtörténik a csoda. Kilenc hónap elteltével világra jön a kis emberi lény, és a szülei ámulva figyelik apró, csepp testét. Kevesen gondoljuk ilyenkor, milyen gyorsan megtanulják, mi is jó a testüknek. A szexuális energia ott motoszkált mindig, és alig várta, hogy a külvilágban is megnyilvánuljon.

AMIKOR A KISFIÚ RÁJÖN, MENNYIRE JÓLESIK NEKI A SAJÁT TESTÉNEK ÉRINTÉSE

A szexet nem lehet elég korán elkezdeni. Ott van a csecsemő, aki teljes mértékben a szüleitől függ. Ők etetik, itatják, tisztába rakják, elviszik a doktor nénihez, amikor beteg, öltöztetik, kicserélik a pelenkáját, és a nap szinte 24 órájában azt lesik, miként szolgálják ki a kis jövevényt.

Amikor az apróságról végre lekerülnek a göncök, és fürdetés közben megérintheti a kis kukacát, átéli, amit a felnőttek már tudnak: mennyire izgalmas, ha a nemi szervükkel játszanak.

Meglepő az a vitalitás, amit ezek a kisfiúk mutatnak: nekik nem kell potencianövelő szer, hogy mozgásba hozzák a férfiasságukat. Alig piszkálják meg a fütyijüket, és az úgy áll, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

És az is.

MIÉRT ANNYIRA NEHÉZ A SZEXRŐL BESZÉLNI?

Érdekes dolog a szexualitás: köztudottan mindenkit érdekel, de nem igazán beszélünk róla. Lehet, hogy nem merjük nyíltan felvállalni ezt a témát? Szívesebben társalgunk inkább az időjárásról, meg az új lakáspolitikáról. A szexuális energia életkortól és egyéntől függően majd szétfeszíti az embereket, mégsem merünk megnyílni, még baráti körben sem.

Intim terület lenne, ahová csak a beavatottak léphetnek be?

Nem vagyunk már abban a korban, amikor családok éltek egy szobában, és úgy születtek gyerekek, hogy a szüleik egyszer sem látták meztelenül egymást.

Más időket élünk, de mélységében nézve keveset változott a szexhez, mint témához fűződő viszonyunk.

HAGYJUK, HOGY JÁTSSZON SAJÁT MAGÁVAL?

Anyáéktól hallottam: kicsi koromban volt egy kedvenc kis plédem, ami szinte a legfontosabb dolog volt az életemben. Vele feküdtem le és vele ébredtem. Mindig ott volt a kezem ügyében.

Elmondása szerint, miközben ment a tévé, úgy figyeltem a képernyőt, hogy aktívan hintáztattam magam ezen a „Hm”-nek nevezett plédecskén. Ott volt alattam, és hozzányomtam a pelussal kibugyolált ágyékomat.

Anya elmondása szerint imádtam ezt a játékot csinálni.

Ezekben a pillanatokban igazán boldognak éreztem magam. Tele volt a pocim, ott voltak körülöttem a Szüleim, és ebben a biztonságos környezetben nyugodtan felfedezhettem a szexuális energia kiáramlását.

Anya nem szólt rám, és nem is tiltott el ettől a tevékenységemtől.

Vajon tudtam ekkor, hogy ezzel a mozgással – amikor a megfeszített testemet odanyomtam a „Hm”-höz – a prosztatámat simogattam? Nem hiszem, de ez a tudatlanságom nem akadályozott meg abban, hogy igazán jól érezzem magam.

AMIKOR A TÖRTÉNELEM ISMÉTLI ÖNMAGÁT

A Fiamnak van egy barátja, aki még most, túl a hetedik életévén is mindig vele van éjszakánkét. „Rongyika” a becsületes neve.

Mariannkám készítette neki: egy pelenkát úgy kötött meg, hogy a csomó feletti rész lett a „Rongyika” feje, az alsó rész meg a teste.

Amikor eljön a lefekvés ideje, kézbe fogja az ő barátját, és miközben hallgatja a mesélésemet, a lába közé szorítja, és ott tartja. Megkérdezhetném, mit csinál, de nem teszem, mivel pontosan tisztában vagyok azzal, mennyire jól esik számára ez az intim együttlét. Mert ez az a javából: ez a baba gyönyörű érzésekkel tölti el a testét – úgy, mint engem annak idején az én „Hm”-öm –, nem véletlen, hogy mai napig képtelen elaludni az ő „Rongyikája” nélkül.

Miközben ezeket a sorokat írom, a Fiam alszik az ágyában, és a barátja most is ott van vele. A lábai között pihen.