Szabadság a párkapcsolatban: miért félünk, hogy korlátoznak minket?

Ki ne vágyna arra, hogy megélje a szabadság érzését a párkapcsolatban? Amikor együtt van a párjával, mégis oda megy, ahová csak akar? Bizalom ez a javából, amire mindkét félnek szüksége van. Ennek ellenére, sokszor láthatatlan módon, tudat alatt félünk attól, hogyha kötődünk valakihez, azzal elveszítjük a szabadság ideáját a párkapcsolatban.

TÉNYLEG HORGÁSZNI MEGY?

A férfi imád horgászni. Már gyerekkora óta része az életének. Nem tudja megmagyarázni, miért annyira fontos neki, hogy a vízparton legyen. Lehet, hogy a szabadság érzését kelti benne, miközben csak ül és bambul a vízparton?

A barátnője nem igazán szereti, ha elmegy horgászni. Úgy gondolja, hogy az ördög sosem alszik, és lehet, hogy a horgászat csak ürügy arra, hogy megcsalja őt. Ezt a véleményét nem is rejti véka alá: amikor az élete párja beszáll az autójába, felteszi a kérdést: mikor jössz haza?

A férfi utálja ezt. Az anyjára emlékezteti. Amikor gyerek volt, mindig megkérdezte tőle, mikor megy haza. Ott ült a folyóparton, imádott lent lenni, és a fejében idegesítő módon megjelent a hazamenés gondolata. Ettől nem érezte jól magát, és sokszor akkor kellett pakolnia, és hazafelé indulnia, amikor beindult a kapás, és a legjobban érezte magát.

Valahogy ugyanezeket a régi sebeket hozta felszínre a barátnője kérdése. Kiakadt magában, hogy miért kell már az elején elrontani a szórakozását. Szabad szellem volt, aki megadta a szabadság minden elemét a barátnőjének: oda ment, akkor és azzal, akivel csak akart, ezért nem értette, miért nem kapja vissza mindezt. Úgy érezte, hogy ezzel sérült a szabadság a párkapcsolatban.

FÉLTÉKENYSÉG

Ki ne ismerné azt a mardosó érzést, amikor felüti a fejét a zöld szemű szörny?

Ott van a társaságban egy csinos lány. A srác közelít felé. Összejönnek. Imádják egymást. Aztán, kis idő múlva a srác úgy dönt, mégse kell neki ez a kapcsolat. Dobja a lányt.

A lány kiakad, és nem tudja mire vélni a dolgot. Szeretné megbeszélni a sráccal a történteket, de ő hajthatatlan. Nem kér már a lányból.

A fiú összejön egy másik lánnyal. Nagyon csinos, újra szerelmes lesz.

Elmennek egy táncos buliba. Megjelenik a volt barátnője is. És nem egyedül. Kéz a kézben egy sráccal, akit ő is ismer. Nem hisz a szemének: ilyen hamar túltette magát a szakításon?

Képtelen a mostani barátnőjére figyelni. Ott táncolnak mindketten a parketten. Úgy fordul, hogy lássa, mi történik odaát, miközben lebukni sem szeretne. Iszonyú feszültséget érez, amikor a srác megcsókolja a régi barátnőjét.

Lehet, hogy még nem zártam le magamban ezt a kérdést – teszi fel magának a kérdést, de ahogy feltette, már el is engedi.

A buli után hazamennek, a barátnője nagyon kacér, őt akarja. Nincs is semmi baj a potenciájával, megy a szex, mint a karikacsapás, de közben végig ott van vele az exe is. Hárman szerelmeskednek az ágyban, és ez nagyon bizarr számára. Próbálná eltessékelni az agyából a képet, de nem megy. Ekkor már ideges lesz, nem tud figyelni a barátnőjére, és életében először csődöt mond az ágyban.

Teljesen kikészül: magyarázkodni kezd, hogy nagyon stresszes volt a hét, sokat kellett tanulni, és biztos attól van mindez. A barátnője odabújik hozzá, és simogatni kezdi a testét. Elvileg nem bukott le, de mégsem érez megelégedettséget.

ELKÖTELEZŐDÉS

Gyakran lehet manapság olvasni arról, mennyire sokan élik egyedül az életüket. Japánban arról szól a fáma, hogy minden tizedik negyvenéves férfi szűz, és még sohasem volt párkapcsolata.

Otthon van a szüleivel, jól elvan a „gyerekszobájában”, egész nap netezik, és bőven kielégítik a felnőtt tartalmak. A nők, akikkel online kapcsolatot létesít, nem kérnek tőle gyengédséget, nem kell eltartani sem őket, nem izzadnak, nem kell a kedvükben járni, ilyenformán a számára oly fontos szabadság egy kicsit sem sérül.

A mai nemzedék azt látja, mennyire nem megy a szüleiknek a közös élet. Az esetek mintegy felében válás a vége, és a gyerekek csonka családban nőnek fel. És az együtt maradt családokban sem mindig habostorta az élet. Sok a veszekedés, a manipuláció és kevés a szeretet.

Ebben az állapotban kellene a fiataloknak családot alapítani és gyerekeket vállalni. Lehet, hogy csábító a szociális támogatás, a kamat nélküli hitel, felvillan a saját lakás és ház képe, de mégis ott marad bennük a bizonytalanság: az alapok, amiket gyerekkorukban kaptak, annyira erősek, hogy felülírják a józan észt.

Nem véletlen, hogy annyi ma az egyedül élő férfi és nő a világon. Látszólag mindenki a szerelemre vágyik, de nem tudnak mit kezdeni a félelmeikkel.

SZABADSÁG A PÁRKAPCSOLATBAN

Ha ma valaki elmegy egy éjszakai szórakozóhelyre, ne legyen sok illúziója. A buli közel éjfélkor indul. A bárban férfiak és nők. Mindenki figyeli a másikat. A nők sminkelve, csinos cuccokban mutatják magukat. A srácok hamar bekapnak némi bátorítót, így lazítva a görcsösségükön.

A zene szól, a táncparketten megjelenik két nő. Együtt táncolnak, mintegy elindítva a bulit. Erős a zenebona, alig értik egymás hangját. Egy középkorú férfi melléjük lép. Így táncolnak.

A szám végén a férfi meghívja az egyik hölgyet egy italra. Két lehetőség van: vagy összejönnek, vagy bukott egy koktélt. Ha összejönnek, gyakran egymás karjaiban végzik.

Másnap indul a párkapcsolatuk. Vajon mit kezdenek a szabadság igényével a későbbiekben? Ha együtt maradnak, mi lesz a változatosság iránti vágyukkal? Hogy új helyzetekben, új embereket ismerjenek meg? Le lehet-e parkolni a mai, modern, online támogatott világban egy férfi és egy nő mellett?

Vagy jó lenne nyitott kapcsolatban élni, ahol mindenki azt teheti, amihez kedve szottyan? Vagy inkább a meleg, kényelmes, biztonságot adó családi fészekre vágyunk, ahol viszont megvannak a játékszabályok?