Pihenés az életünkben: ha így teszünk, tényleg lemaradunk valamiről?

Ha a gyerekünknek azt mondjuk, játék után eljött a pihenés ideje, és irány az ágy, vajon kitörő örömmel fogadja a döntésünket? Vagy a kicsik inkább még ráhúznának pár percet, csak ne kelljen lefeküdniük? De ki szeret pihenni? A nyugdíjasok, akik már ledolgozták az éveiket, és a kényelmes fotelben ülve nyugodtan olvashatják a kedvenc regényüket? Vagy a szabadságát kivett felnőtt munkavállaló, aki a tengerparton boldogan sütteti a hasát? De tényleg: ki és hol pihen manapság?

AZ ÖRMÉNY EMBEREK JÓ SZOKÁSA

Évekkel ezelőtt hallgattam egy riportot a rádióban. Egy örmény származású férfi volt az interjúalany. Már hosszú évek óta él Magyarországon, de a gyökerei mélyen belé ivódtak.

Az örmény emberek táplálkozásáról beszélt. Hogy mennyire odafigyelnek minden apró mozzanatra. Amikor ebédelnek, tényleg megáll az idő. Csak csipegetnek. Ízlelgetik az ételt. Minden megkóstolnak, és mindezt a lelassításnak a lassított változatában teszik. Náluk egy étkezés egy, másfél óráig tart. Ekkor teljesen lelassítanak, a munka és a gondolkodás helyét átveszi a pihenés, a totális ellazulás.

Elmondása szerint ennek az életmódnak van egy jótékony hatása: az örmény embereknek egyáltalán nem fáj a gyomruk.

MIÉRT SIETÜNK ANNYIRA?

Gyerekkoromban hétfőn nem volt tv adás. Esténként alig vártuk az aktuális sorozatokat. Persze nem úgy adták, mint manapság: heti egy epizód jutott nekünk. Ennek ellenére jól éreztük magunkat a bőrünkben. Korán lefeküdtünk, jóízűen aludtunk, és kipihenten ébredtünk.

Manapság, ha bekapcsoljuk a tévénket, nagyon nehéz megállni, hogy ne váltsunk csatornát. Ott van a lehetőség előttünk, hogy továbblépjünk, hátha az a másik műsor érdekesebb lesz számunkra.

A mostani menő sorozatokat naponta adják, sőt, másnap meg is ismétlik. Amikor elindul a műsor, alig néztünk pár kockát, és már a reklámokat figyelhetjük és hallhatjuk.

Pörög az életünk, a pihenés luxusnak számít.

NEKED MI A HOBBID?

Amikor tréninget tartok közmunkásoknak, megkérem a tanulóimat, röviden mutatkozzanak be: ki honnan jött, mit csinál, mi a helyzet a családdal, és természetesen, kinek mi a hobbija.

Megfigyeltem, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni a hobbi kérdésével. A hölgyek közül sokan mondják, hogy mosás, takarítás meg főzés. Ilyenkor én rákérdezek: a takarítás lehet hobbi? Azt felelik, hogy igen.

Ekkor belemegyek a témába: valami olyat mondjál nekem, amit akkor is imádsz csinálni, ha nem kapsz érte pénzt. Segíteni szoktam nekik, elmondom, nekem mi a hobbim.

Már 44 éve horgászom: a Tisza a kedvencem, de szeretek bármilyen vizet, amiben hal van. Ha esik az eső, nem búslakodom, sőt, irány egy gombatermő helyem. Az évek alatt rátaláltam jó párra. Veszem a csukám, a kezemben a gombászó kosárkám, benne egy éles késsel, hogy a gombának csak a fejrészét vágjam le. Ha földben marad a szára, újra teremni fog.

Megemlítem még, hogy imádok írni. Megjelenik bennem egy téma, és már jönnek is bennem a gondolatok. Nem kell agyalnom, mit is akarok a képernyőn látni. Évekkel ezelőtt saját magam tanultam meg szabályosan gépírni egy ingyenes programmal, és kifejezetten élvezem, amikor a betűk szaporodnak a szemeim előtt.

Ott van még a séta. Amikor még Budapesten éltünk, a bevásárlóközpontoktól jó messze kerestem egy olyan parkolóhelyet a kocsimnak, ahol nem kellett díjat fizetnem. Fogtam magam, és sétáltam egy nagyot. Ha Nyíregyházán a belvárosban van dolgom, mindig gyalog megyek. És akkor még nem beszéltem az erdőben tett sétáimról: ilyenkor megáll az idő, kitisztul az agy, megszűnnek a gondolataim, és csak megyek, és a lelkem megtelik madárdallal és zöld gyönyörűséggel.

A pihenésnek még egyéb lehetőségei is vannak. Megemlíthetném a biliárdot és a sznúkert, amiket évekkel ezelőtt játszottam. Ekkor még egyedül éltem, nem volt családom. Ha a nagyvárosban járva kedvem szottyant egyet gurítani, bementem akár egy fél órára is az egyik szalonba, kikértem a golyókat, választottam egy dákót, és már játszottam is. Csak egyedül, a magam örömére.

És akkor még nem beszéltem az utazásról, az olvasásról, a keresztrejtvényfejtésről, de ugyanilyen szeretettel szeretem metszeni a gyümölcsfákat és a szőlőt is.

PIHENÉS

Egy család hiába megy el pihenni a nyári szünidőben, ha a családfő állandóan a munkáján töri a fejét. Ha ott van az okostelefon a keze ügyében, nagyon nehéz megállni, hogy ne nézzünk rá: hátha bejött valami halaszthatatlan.

Ilyenkor az lenne a „feladatunk”, hogy ellazuljunk, és élvezzük a megérdemelt pihenést. Helyette az agyunk végig a múltban ragad, és a jövőt pedzegeti: mit fogunk otthon csinálni, ha majd hazaérünk?

Ha a szabadságunk alatt ennyire mellé megyünk, vajon mi a helyzet a két nyaralás közötti idővel? Képesek vagyunk elengedni magunkat?

Manapság egyre nagyobb érték a barátság. Ha van egy hasonszőrű család, akikkel összejárhatunk, és közös programokat csinálhatunk. Ez lehet sütögetés, egy strand, fagyizás, vagy akár egy kávézás otthon, amikor leengedhetünk. Biztonságban érezhetjük magunkat, már nem kell viselkednünk, szabályokat betartanunk. Végre önmagunk lehetünk egy olyan társaságban, akiket szeretünk és akik szeretnek minket.

Ekkor végre el merünk lazulni, és egy rövidke időre kikapcsolhatjuk a pörgő agyunkat.