Munka: milyen terület felé terelgessük a szemünk fényét?

Szülőként vajon mit javasolnánk a gyerekünknek: valamilyen fizikai munka területén gondolkodjon, vagy inkább menjen egyetemre? Vagy ez valójában csak költői kérdés, mivel a továbbtanulók körében inkább a felsőfokú tanulmányok szerepelnek, mint vágyálom? De még akár az is megeshet, hogy a biztos megélhetés miatt a diákok – biztos ami biztos alapon – megcéloznak egy szakmát, és ezzel vállalják a fizikai munka kisebb presztízsét?

MI JÁR A FIATALOK FEJÉBEN?

Egyik barátunk lánya 17 éves, és lassan, de biztosan színt kellene vallania: merre is induljon tovább a gimnázium elvégzése után.

Amikor egy éve a továbbtanulásról beszélgettünk, pszichológus szeretett volna lenni. Amikor megkérdeztem, miért választaná ezt a hivatást, csak általános dolgokat mondott: mert érdekes munka, emberekkel lehet foglalkozni, meg ilyenek.

Semmi konkrét.

A hétvégén a HR területet jelölte meg. Mert a személyzetis menedzser 800 ezret keres havonta.

Megkérdeztem, az iskolában tartanak-e pályaorientációt. Kiderült, hogy egy alkalommal beszélgettek a továbbtanulásról osztályfőnöki órán, de az nem vitte közelebb a hogyan továbbhoz.

A feje zakatol, és keresi a választ: mi a nekem való munka?

Nagyon jól tanul, természetesen már egy éve letette németből a középfokút, és azon agyal, mivel lehetne még több pontot szerezni. De ennél is nagyobb horderejű annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy valójában mivel is szeretne foglalkozni, miután kikerül a nagy betűs életbe.

Mivel már kicsi gyerekkora óta jár táncolni – és imádja azt –, megkérdeztem tőle, miért nem a tánc területén képzeli el az életét.

„Mert abból nem lehet megélni” - jött azonnal válasza.

A NOBEL-DÍJAS ORVOS VALLOMÁSA

Olvastam egyszer egy orvosról, aki frissiben kapta meg az orvosi Nobel-díjat.

A riporter ránézett, és egyáltalán nem látta az arcán az ilyenkor várható kitörő örömet, sőt: a férfi egyáltalán nem volt boldog.

Megkérdezte az okát.

Kiderült, hogy az orvos világ életében táncos szeretett volna lenni. Ez volt a gyerekkori álma. Az évek múltával elsodorta az ár, és orvos lett belőle. Azon belül is kiemelkedő. És most, a munkássága jutalmaként megkapta az orvosi Nobel-díjat, és felkerült a legmagasabb csúcsra.

Elmondása szerint azzal, hogy sikeres lett, csak még rosszabbul érezte magát. Ha meglátott egy férfit a színpadon táncolni, összeszorult a szíve, és végtelenül szerencsétlennek érezte magát, mivel ő csak egy nyomorult, csóró táncos szeretett volna lenni.

KONKLÚZIÓ

A gyerek csinálhatja azt, amihez igazán kedve van. Ha így tesz, akkor az iskolaévei nem gyomorideggel lesznek megtöltve, hanem óriási élményekkel.

Ha nem kitűnő tanuló, akkor mi van? Összedől a világ?

A kitűnő tanulók hajtanak, és maximalisták. Bár sok mindent elérnek az életben, de annyira a megfelelés hajtja őket, hogy mindent izomból csinálnak.

Velük szemben egy laza diákot egy terület érdekli igazán, amiben örömét leli. Az ehhez kapcsolódó tantárgyakkal szívesen foglalkozik, bár igaz, hogy a többiből nem ér el kimagasló eredményeket.

Vajon melyik a jó, vagy inkább a jobb út?