Mi leszel, ha nagy leszel: mit tanácsoljunk a gyerekünknek?

Van jó válasz arra a kérdésre, hogy mi leszel, ha nagy leszel? A megkérdezett gyerekek vajon tudják, mit kellene ilyenkor mondaniuk? A fiú sikeres vállalkozó, futballista, a lány meg cégvezető és családanya szeretne lenni? Te annak idején mit mondtál a jövődet firtató, mi leszel, ha nagy leszel kérdésre? Emlékszel még rá?

MI LESZEK, HA NAGY LESZEK?

Legelőször is, orvos szerettem volna lenni. Mivel beteges gyerek voltam, telente borítékolni lehetett egy tüszős mandulagyulladást, és a hozzá pászított öt darabos penicillin injekciókészletet.

Miközben Doktor Úr előkészítette a szurit, volt időnk beszélgetni. Ekkortájt mondtam, hogy orvos szeretnék lenni, és átveszem majd tőle a praxist.

Most már 51 éves vagyok, és Doktor Úr még mindig praktizál a falumban. Lehet, hogy jól döntöttem, hogy inkább nem lettem körzeti orvos?

Később a szülész-nőgyógyász is eszembe jutott, mivel azt mondták, hogy olyan vékony és hosszú ujjaim vannak, hogy oda biztosan jó lennék.

Amikor nyaranta bejártam a gépkocsivezető Apukámmal a munkahelyére, megtörtént, hogy a nagy építőipari vállalat telephelyén felültem egy vonatra; és ott a mozdonyvezető mellett rádöbbentem: ez a világ legjobb dolga, így én is mozdonyvezető leszek.

Nem lettem az.

A TANULÁST VÁLASZTANI

Még négy napom van, hogy leadjam a jelentkezésemet az agrár mérnöktanári, két féléves Mester képzésre.

Éppen csak a tájékoztató átolvasásánál tartok, de abból kiderült: szükség lesz valamennyi iratomra. Akár még a gimnáziumi Bizonyítványomra is.

Belekukkantottam. Igen, rég volt már 1986 júniusa, amikor érettségiztem. Első évfolyamban éppen csak 4,5 felett volt az átlagom, másodikban 4, 9 felett, harmadikban kereken 4,8, negyedikben majdnem 4, 7.

Néztem a magatartás és szorgalom „jegyeimet” is: harmadikban csak „jó” lett a szorgalmam: a 4,8-as tanulmányi átlagra.

Lehet, itt dőlt el, hogy hosszú évekig a tanári pályának még csak a gondolatát is elvetettem? Igen, lehetne sorolni a sérelmeket, amiket tanárok rajtam elkövettek.

MI LESZEL, HA NAGY LESZEL, FIAM?

Kizárásos alapon lettem agrármérnök. Mivel szerettem az állatokat, azt gondoltam, simán belefér, hogy erre a területre menjek továbbtanulni.

Az orvosit már rég letettem – a vértől mindig is irtóztam, különösen az injekciós tűktől –, jog kizárt, tanárit már rég kilőttem, közgáz területen mindig is hülye voltam, államigazgatási eszembe sem jutott, műszaki terület megint kakukk, segítői szakmára ekkoriban nem gondoltam.

Az egyetem óriási élmény volt. És most kivételesen nem a tanulásról szólt.

Az addigi tanulmányi előéletemnek pont az ellenkezőjét hozta ez az öt év. A 120 fős évfolyamból tudomásom szerint egy uv híján én lettem az uv király. A feje tetejére állt minden. Engem csak a nők, a sport és az utazás érdekeltek. Függetlenül mindezektől a vizsgaidőszak négy – főként öt – hetét végig nyomtam, így lett esélyem arra, hogy a lógásaim ellenére is megcsináljam az egyetemi diplomámat.

MI A FENÉT KEZDJEK MAGAMMAL?

Lehet, Te is voltál már úgy az életedben, hogy nem láttál ki a fejedből, és gőzöd sem volt, merre indulj el.

Így voltam én is ezzel 1993 nyarán, miután okleveles agrármérnöknek kiáltottak ki. Ott álltam a startvonalnál, és csak álltam… és álltam.

Még csak nem is próbáltam elhelyezkedni a szakmámban. Eszembe se jutott.

Bár egyetemet végzett lettem, mégis kimentem az utcára, és utcai ügynökként indult a nagy betűs számomra. Ezen belül is vállfát árultam, és szó szerint elhúzták egyszer a nótámat Dunaújvárosban, amikor beléptem egy zeneboltba. Mindkét kezemen helytakarékos fogasszett – merevítő fémszállal persze, mert ez volt a marketing szövegünk –, fehér, piros, barna, fekete és türkiz színekben, még a hónom alá is becsaptam párat, hogy legyen bőven választék.

Ezért tanultam odáig kereken 17 évet, a kitűnőségre hajtva?

Az igazán nehéz kezdetet még nehezebb folytatás követte. Igen, az üzleti életben szereztem a tapasztalatokat és éltem át sokszor fájó leckéket.

És, miután már közel húsz éve húztam a gályát – azért voltak sikereim is –, úgy döntöttünk, hogy ebből elég, Budapestből és a biznisz világából is, így mintha mi sem történt volna, egy jó erőteljes huszárvágással visszaköltöztünk Szerelmemmel és Koppány fiúnkkal arra a vidékre, ahonnan éppen elindultunk.

És a legnagyobb vicc az egészben, hogy pár száz méterre lakunk csak a gimnáziumomtól.

HOGY MEGÉRTE-E?

Ha az eszemmel felelek, mentem rávágom, hogy nem. Abszolút nem. Hiszem korábban a hálózatépítés világában elismert és sikeres ember voltam. Voltak bőven rajongóim, aztán most meg e helyett már évek óta a mezőgazdasági tanfolyamok tartásából keresem a kenyerem.

Már, ha van megbízásom.

Olyan vagyok, mint a híres La Fontaine mesében a farkas: fázok, didergek, sokszor nem tudom, mit hoz a holnap, de,

és itt jön a lényeg:

szabad vagyok.

Lelkileg szabad.

Végre rájöttem – 51 éves fejjel –, hogy a tanítás az igazán nekem való dolog. Hogy hozzá van egy rakásnyi sztorim és élettapasztalatom? Az akár még jól is jöhet az órákon.

És itt jön be a képbe a párkapcsolat témaköre. Mivel ezen a területen is bőven megharcoltam a megharcolni valómmal, érdekelni kezdett ez a világ. Időközben az élet kegyes volt hozzám, és másodszor is leszállította a Mátkámat.

Benne megtaláltam a Társamat.

MI LESZEL, HA NAGY LESZEL, KEDVES JÓZSIKA?

Tanár, párkapcsolati coach és házassági tanácsadó, író, előadó…

Mi lett volna, ha 33 éve ezeket mondtam volna az osztályfőnökömnek?

Nézett volna rám, vagy simán azt mondta volna, hogy „naná”?

A MAI GYEREKEKNEK

Azzal, hogy céltudatos vagy, még nem értél el semmit. Mert a siker még nem jelenti azt, hogy kiegyensúlyozott és boldog ember vált belőled.

Elég csak kimenni az utcára, és belenézni az emberek szemébe. A szem sosem hazudik. Benne van minden.

És sok ember szemében – sajnos – nincs semmi. Mármint élet.

A gyerekemet figyelem. Most kapta meg az első félévi bizonyítványát. A tanító néni elmondása szerint kb. 75 százalékos az eredménye.

Mosolyogtam, amikor hallottam. Mert tudom, hogy Koppány Mester boldog.