Külsőségek, avagy miért mutatunk mást, mint amik valójában vagyunk?

Egy rövid ideig telemarketinges munkát végeztem. Ha csináltál már hasonlót, tudod, ez a meló nem való mindenkinek; ott ülsz a gép előtt, fejeden a mikrofon, és a rendszer folyamatosan generálja Neked a következő telefonszámot. Egy multi cég táplálék-kiegészítőit értékesítettem. A rövid bemutatkozó mondatok után feltettem az első kérdést, ami valahogy így szólt: „Mit tesz Ön az egészsége megőrzése érdekében?” Az esetek 90%-ban a következő válaszok jöttek: egészségesen táplálkozom, minden nap eszek zöldséget és gyümölcsöt. Még ilyet! – gondoltam magamban. Már megint a külsőségek! Köztudott, hogy jelen pillanatban a magyar népesség a legelhízottabb Európában, a rákos megbetegedések és az érrendszeri problémák tekintetében is dobogósok vagyunk. Akkor miért és hogyan ez a parasztvakítás a telefonban? Ennyire fontosak lennének a magyar emberek számára a külsőségek?

A PÁRVÁLASZTÁS REJTELMEI

Fontosak az ember belső értékei? Költői kérdés, egyből mondjuk rá a választ: igen, fontosak. De tegyük a szívünkre a kezünket: milyen szempontok alapján választottunk párt magunknak? A belső értékek, vagy inkább a külsőségek alapján?

A másodperc tört része alatt lecsekkoltuk a jövendőbelinket: belenéztünk a szemébe, végigmértük, megnéztük a lábát, majd vissza a fejéhez. Ott volt előttünk teljes valójában, és vagy megfogott bennünket a látvány, vagy hidegen hagyott.

Igen, voltak olyan párkapcsolataink is, ahol bőven előszedtük az eszünket is. Már túl voltunk az első vizuális ingereken, megnéztük, amit meg akartunk nézni, és ekkor mélyebbre tekintettünk. Jól esett együtt lenni, a felhozott közös témákról beszélgetni, és egy pillanatra úgy éreztük, megállt az idő.

Volt olyan randink is, amikor bemutattak bennünket egymásnak; egyikőnk barátja úgy gondolta, hogy nekünk találkoznunk kell. Mivel mindketten udvariasak voltunk, belementünk. Beültünk egy kávéra, vagy sétáltunk a Margit szigeten. Bár mi is azt szerettük volna, hogy működjön a dolog köztünk, de valami nem stimmelt. Aztán – jóval később – rájöttünk, hogy nem tetszett nekünk. A stílusa, a modora, a beszélőkéje igen, de a kinézete nem.

KÜLSŐSÉGEK A PÁRKAPCSOLATBAN

Mindnyájunknak van zsánere. Valaki a szőkékre bukik, mások a fekete hajúakra és a barnákra, olyanok is vannak, akik a vöröseket keresik. Van olyan srác, aki a nagymellű nőkre esküszik, míg a másik férfi a kis, takaros keblűekre vadászik. Olyan is akad, aki megbolondul, ha göndör hajú lánnyal találkozik.

A nők egy része a helyes srácokat kedveli, a másik felük meg a férfias arcúakat. Akadnak jó páran, akik ki nem állhatják a szőrös férfiakat, míg mások imádnak beletúrni a párjuk finom mellszőrzetébe.

MIÉRT ANNYIRA FONTOS, HOGY A FÉRFI MAGASABB LEGYEN, MINT A NŐ?

Manapság már gyakrabban lehet látni olyan párt, ahol a lány magasabb, mit a barátja. És nem a magas sarkú miatt. Kézen fogva mennek, és látszik, hogy a fiú alacsonyabb, mint a lány.

Te meg szoktad nézni az ilyen párokat? Észreveszed őket?

Naná! Még jó hogy! Ők azok, akik kirínak a sorból.

Nekem sosem volt nálamnál magasabb barátnőm. Olyan volt, hogy centire egyformák voltunk, de akkor sem volt nálam magasabb.

Akkor most hol vannak a külsőségek?

HOL VAGYTOK TI, BELSŐ TULAJDONSÁGOK?

Arra vágyunk, hogy szeressenek minket. Hogy figyeljenek ránk. Azt szeretnénk, hogy a párunk olyannak fogadjon el minket, amilyenek vagyunk.

Félünk attól, hogy csak a külsőnk miatt választanak minket. Az is lehet, hogy a bankszámlánk vagy a kocsink volt a csali, amit bekapott a halacskánk. Bizonyosságot szeretnénk, hogy nem a külsőségek alapján választottak minket, bár legbelül tudjuk, hogy mi is az első benyomásunk alapján választottunk.

A megismerkedés pillanatában a külcsín dominál. Tetszeni akarunk a másik félnek, mindent elkövetünk, hogy a legszebb arcunkat mutassuk neki. Csakúgy, mint a telemarketinges felmérésben részt vett emberek. Ott is fontos volt az önmagukról kialakított jó – megkockáztatom, hogy tökéletes – kép, még akkor is, ha a válaszadók tudták: a válaszaik nem igazán tükrözték a valóságot.

Ez van, mit lehet tenni; elsőként jönnek a külsőségek, majd miután ezeket letudtuk, szó szerint mélyebbre ereszkedhetünk egymás megismerésében. Ekkor végre lehullik az álarc, és teljes valónkban megmutathatjuk magunkat.