Játékfüggőség: hogyan is látom mindezt a saját szemüvegemen keresztül?

Az internet világa számtalan ingyenes szolgáltatással dobja fel annak a lehetőségét, hogy a játék letöltése után megízleljük a játékfüggőség valódi lényét. Mert nagyon könnyű rákapni az ízére. Saját tapasztalatból tudom. Ott van az az ártatlan játékként induló valami, és meglett felnőttként azon veszem észre magam, hogy annyira beépült az agyamba, hogy képes vagyok az éjszaka kellős közepén rendszeresen felébredni, csak hogy újra ránézhessek. Ha ilyenkor megkérdezném magamtól, hogy a játékfüggőség az életem része-e, egyből nemmel válaszolnék. Nem, ne is gondold, hogy játékfüggő vagyok: én csak szeretek játszani.

HOGYAN INDULT EL EZ A TÖRTÉNET?

Nagyon nehezen barátkoztam meg az okostelefonnak még csak az ötletével is. Csak azt láttam, miként veszi el az emberek figyelmét az örökös böngészés és csetelés. És nem csak a fiatal korosztályt láttam lefelé hajtott fejjel menni az utcán, hanem a középkorú embereket is szép számmal.

Amikor már nem volt menekvésem, Szerelmem nyomására végre áttettem a régi jó telefonomból a SIM-kártyát a kölcsön kapott okostelefonba.

Aztán, ha szép lassan is, de beindult a online világ.

Közel másfél éve a Fiam letöltött egy ingyenes verekedős játékot. Amikor megmutatta, abszolút nem nyerte el a tetszésemet, de hagytam, hogy játsszon vele.

Pár nap elteltével én is belekóstoltam. Meglepett a reakcióm: nem is találtam annyira rossznak és ördögtől valónak. Lepakoltam a pályára a folyamatosan betöltődő figurák egyikét, és már benne is voltam az ütközet kellős közepében.

Ha nyertem, pontokat kaptam, és elég számú egységgel egy magasabb pályára juthattam.

Ezzel kezdetét vette a másfél évig tartó online játékfüggőség kialakulása.

CÉGES TELEFON

Ott motoszkált a fejemben, hogy le kellene tölteni az újonnan kapott mobilomra is az alkalmazást. Bár tudtam, hogy ezt a cégemtől kaptam, de akkor is jobban működtek volna rajta a figurák, mint az ütött-kopott okostelefonomon.

Mariannom végül letöltötte a játékot.

Élveztem, hogy haladok. Hogy győzök. Hogy ügyesen kibabrálok a szemből jövő ellenséggel.

Utáltam, ha veszítettem. Eljött az a pillanat, amikor már nagyon nem bírtam, hogy kikapok. Hiába mondtam korábban a Fiamnak – amikor siránkozott, hogy veszített –, hogy ez csak játék. Ha én voltam a bukó oldalon, gyakran elgurult a tíz forintos.

Emlékszem, a cég konyhájában kávéztam az akkori két kollégámmal, és ekkor mutattam meg nekik a játékomat. Sőt, nem csak megmutattam, hanem munkaidőben el is indítottam egy kanyart. Ők megmosolyogtak, én meg csak játszottam.

Hogy kezdődő játékfüggőség jelei mutatkoztak rajtam? Ugyan már, én csak egy kicsit játszottam!

EGYRE ERŐSEBBÉ VÁLIK AZ ONLINE TÉR VONZÁSA

Egyre gyakrabban fordult elő velem, hogy felmentem az alkalmazásra. Kíváncsian vártam a kis ládikák pukkanását. Megtudtam, miből mennyi kártyalapot kaptam.

A játékosaim fejlesztése járt a fejemben. Hogy minél erősebb csapatot tudjak kiállítani. A cél nem lehetett más, mint hogy győzzek, és magasabb pályára kerülhessek.

Eleinte csak pár percemet vette el a játék. Aztán rájöttem, hogy a napi játékok lejátszásával felnyíló ládikák nagy mennyiségű pénzérmét tartalmaztak, így gyorsabban haladhattam.

Volt, hogy tárgyalás előtt kattintottam rá az ikonra, és lenyomtam egy partit.

Reggelente, a kávéval és a mobilommal a kezemben csücsültem be a WC-re. Alig vártam, hogy játszhassak és nyerjek.

SZÍVFÁJDALMAM

Amikor véget ért a cégemmel az együttműködésem, vissza kellett adnom a telefonomat, így buktam az addig gondosan felépített játékomat. Pedig egészen a hatos pályáig jutottam el, és olyan jó csatákat éltem meg.

Szinte fájt, hogy törölnöm kellett a rendszert. Szabályszerűen hiányzott az életemből.

Ez már játékfüggőség a javából?

ÚJ TELEFON – ÚJ LETÖLTÉS

Miután megvettem a saját okostelefonomat, egyből ott volt bennem a vágy, hogy letöltsem a játékot. Bár tudtam, mennyi időt vett el a Családomtól, és azt is, hogy itt újra elölről, a legalsó szintről kellene kezdenem a játékot, mégis úgy döntöttem, hogy letelepítem.

Szerelmem csak fogta a fejét, de nem szólt semmit.

És igazán beindultam. Már ismertem a dörgést, és újult erővel vetettem bele magam a küzdelembe. Ott lebegett a szemem előtt a hatos pálya, amit korábban már elértem.

Játékfüggőség volt ez a javából: úgy alakult ki, hogy nem is tudtam róla.

Gyorsan haladtam, mert rengeteget játszottam. A reggeli bemelegítés után napközben tíz percenként rányomtam a gombra, és játszottam párat. Elvarázsolt a nyerés esélye. Ott voltam gyorsan a hármas, majd a négyes pályán, de a hatos pályát csak nem akartam elérni. Az a fránya ötös volt csak a szemem előtt, bármennyire is erősítettem a játékosaimat, szinte mindig jött egy erősebb csapat, és jól hazavágott.

Ezeket a vereségeket nagyon nehezen viseltem. Volt, hogy szitkozódtam, és a Családom csak nézte, mi bajom.

Végre elértem a hatos pályát, de szinte azonnal kikaptam párszor, és mehettem vissza az ötösre.

BEKEMÉNYÍTEK

A céges telefonomon egyszer vettem egy kis csomagot pár ezer forintért. Korábban eltökéltem, hogy nem teszek bele pénzt, és teljesen biztos voltam afelől, hogy nem csábulok el.

Most tartottam magam az eredeti elképzelésemhez. De ahhoz, hogy bepótoljam ezt a kiesést, még többet játszottam, hogy még több érmét gyűjtsek. Nem volt megállás. Ha otthon voltam egy születésnapi bulin, lopva fogtam a mobilomat, belecsúsztattam a farzsebembe, és irány a fürdőszoba. Ott nyomtam pár partit, és csak úgy mentem vissza a rokonsághoz.

Éjszaka számtalanszor úgy intéztem a lefekvést, hogy éjjel egykor megnézhessem, mit kapok az üzletben. Ha jó játékost kaptam, vagy erősítési lehetőséget, boldog voltam; ha nem, alig tudtam elaludni.

Éjjel, ha felébredtem, egyből megnéztem, kaptam-e új ládikát.

TE JÁTÉKFÜGGŐ VAGY!

Volt, hogy úgy mentem be a szobába, hogy írni fogok egy új cikket. Amikor Szerelem bejött, azt látta, hogy már megint a mobilomat nyomkodom. – Te játékfüggő vagy! – mondta ki végül, de én csak a szokott dolgokat válaszoltam: csak szeretek játszani, és ez nem játékfüggőség.

A rendszer időnként megmutatta, milyen adatokkal rendelkezem. Ilyenkor feltüntették, mennyi nyertes meccset játszottam már le.

Egy idő után elkezdtem számolgatni: ha ötezer nyert meccs van már a hátam mögött, az legalább ugyanennyi vereséget is jelent, azaz tízezer partit játszottam már le eddig. Ha egy játék átlagosan csak két percig tartott, ez akkor is húszezer perc, ami több mint 300 óra. Ha ehhez hozzáveszem a céges telefonomon lejátszott játékidőt, a végeredmény erősen közelíti az ötszáz órát.

Ez óriási szám.

Ennyi időt voltam az online térben, és nem a valóságban. Ezt az időt elvettem a családomtól. Ekkor nem építettem a vállalkozásomat. Nem is pihentem, mivel sokszor annyira felhúztam magam a sikertelenségemen, hogy még a párommal is összekaptam.

A FELISMERÉS PILLANATA

Ma reggel az autópályán gondoltam végig az elmúlt közel másfél évemet, amit a letöltött ingyenes játékkal töltöttem el.

Időközben már feljutottam a hetes, majd a nyolcas pályákra is. Az utolsó kész csoda volt számomra. Annyira büszke voltam magamra, hogy ezt elértem. Egy idő után a rendszer annyira bedurvult, hogy egészen a hatos pályáig száműzött.

Ekkor elgondolkodtam, hogy kell-e ez nekem, de hiába mondtam a magamét, csak nyomtam tovább a játékot.

Megvolt a tervem: egy csoport tagja lettem, így a kártyalapjaimat fokozatosan fejleszthettem a segítségükkel.

Már szinte elértem az egyik adu ászommal a nyolcas szintet… és ekkor, ott a pályán haladva rájöttem, hogy ez játékfüggőség a legjavából, és ennek a rabja lettem.

JÁTÉKFÜGGŐSÉG

Egyre gyakrabban mentem fel a legsikeresebb játékosok oldalára. Tanulmányoztam, milyen játékosokkal, hogyan játszanak. E szerint nyomtam én is.

Majd megláttam, mennyit játszottak eddig a legsikeresebbek: az én közel hatezer nyerésemhez képes volt olyan, aki bőven harmincezer győzelmet ért már el. Ötször többet, mint én.

Találkoztam olyan éljátékossal is, aki csak mintegy ezer győzelemmel rendelkezett, mégis elérte már a legmagasabb pályát, és olyan szintű játékosokkal, amiket csak óriási vásárlásokkal tudott csak elérni. Ez több százezer forintos tételeket jelentett, amiket betettek ebbe a játékba. Mert a játék felkínált több vásárlási opciót is, különböző összegekért. Ha egy játékos megvett egy csomagot, az érmékkel magasabb szintekre tudta juttatni az online csapatát.

Bár többször megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne megvásárolni egy-egy csomagot, de a pénz másra kellett, így én az időmet tettem bele, de azt bőségesen, csak hogy haladhassak.

Reggel a WC-én ülve felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha elengedném a napi csatározásokat, és csak a napi egy csatámat vívnám meg a kiemelt játékosért?

Ezt mind láttam magam előtt, és mire lejöttem a pályáról, tudtam, hogy itt van vége.

Félreálltam az úton, rákattintottam az alkalmazásra, és töröltem az alkalmazást.

TANULSÁGOK

Nagyon büszke voltam magamra. Tudtam, miből másztam ki.

Egy időrabló gépezetből.

Szerelmemnek is elújságoltam a hírt. Mondanom sem kell, mennyire helyeselte a döntésemet.

Elmentem Koppányért a suliba. Miközben a kocsi felé sétáltunk, elmeséltem, hogy töröltem az alkalmazást. Figyelt rám, és hallgatott.

Beszéltem a játékfüggőség veszélyeiről. Hogy mennyire kevés időt töltöttem el Vele és Anyával, mert a gépet nyomtam. Megállapodtunk, hogy nem arról van szó, hogy a netezés rossz dolog lenne. Csak az arányokra kell figyelni, mert ha elszalad veled a ló, nagyon nehéz észrevenni, és féken tartani.

Ez csak egy ingyenesen letölthető online játék. Nem kaszinóról beszélek, még csak nem is kártyázásról – hallottam, hogy az apai ági felmenőim annak idején vagyonokat kártyáztak el –, és ránézésre csekély befektetéssel lehetett haladni a játék ranglétráján.

De ez csak a látszat. Ha az örvény elkap, nagyon nehéz kiszabadulni belőle. Legjobb, ha hagyod magad, hadd sodorjon, és vigyen le egészen a meder aljáig, hogy onnan elrugaszkodva megszabadulhass tőle.

Külön büszkeséget jelentett, hogy voltam valaki a segítő csoportomban, ahová beléptem. Megtörtént, hogy én rendelkeztem a legtöbb ponttal.

De ez akkor is csak egy játék volt, ami teljesen megbolondította az agyamat. Ötvenegy éves vagyok, nem tartozom sem a Z, sem az Alfa nemzedékhez, én csak az X tagja vagyok. Mégis sikerült teljesen elcsábulnom, és másfél éven keresztül, számomra észrevétlen módon kialakult a zsigereimben a játékfüggőség állapota. Szó szerint hiányérzetem volt, ha nem játszhattam, vagy pár percenként nem léphettem be az alkalmazásba megnézni a történéseket.

Már egy nap telt el a törlés óta.

Tegnap este – miközben a kádban a nyakig érő meleg vízben áztattam a testemet – arra gondoltam, mennyire ellazult vagyok. Meglepő volt ez az érzés. Az agyam lelassult, és csak feküdtem ott, és annyira jó volt.

Nem kellett a játékomra gondolnom.

Most itt ülök a gép előtt, mellettem a mobilom.

Hallgat és pihen.