Idealista vagyok a párkapcsolatban, vagy az is lehet, hogy inkább bolond?

Csodálatos párkapcsolatban élek. Szeretem és tisztelem a Páromat. Ő az, akire mindig is vágytam. De nem mondanám, hogy az életünk csak habostorta. Abszolút nem. Az anyagi oldalon tele vagyunk kihívásokkal, bármennyire is csűröm-csavarom a dolgokat, amióta újratalálkoztam Mariannommal, számtalanszor volt lyukas a zsebünk és a pénztárcánk. Vajon idealista vagyok, mert a szerelmet választottam a tervező agyammal szemben? Hogy nem léptem rá a jó partiszerzés útjára? Pedig lett volna bőven lehetőségem arra, hogy „gazdag” lányt vegyek feleségül. Nem is egyszer… többször is. De valahol a szívem mélyén mindig is azt tartottam, hogy engem nem érdekel a pénz, én a szívemre hallgatok, amikor párt választok magamnak. Tényleg ennyire idealista vagyok egy olyan világban, aminek a nyugati felén már évtizedek óta dívik a szerelem vadászata, és mégis, sokan úgy gondolkodnak, hogy azért nem árt, ha van mit a tejbe aprítani?

MI KELL EGY NŐNEK?

Eszembe jutnak a gimiben a focista osztálytársaim, akik olyan lazák voltak, mint a rigalánc. A szép csajok úgy ragadtak rájuk, mint légy a ragasztós papírra, függetlenül attól, hogyan is néztek ki, vagy mi volt a fejükben. Igen, szó szerint tudtak egy egyenest rúgni a labdába, és minden szép lány őket akarta.

Jó, tudom, hogy most egy kicsit túlzok, de akkor is: én személy szerint ki voltam akadva rájuk, és csúcs irigy voltam, amikor olyan nőkkel jártak, hogy na.

A lányoknak elég volt a siker? Hogy olyan srácokkal járhattak, akik focisták voltak?

Ők vajon idealisták voltak?

Tudom, mindezek a kérdések költőiek, mivel csak rá kell nézni a mai foci világára. Az aranylábúak itthon és külhonban is a manöken lányok közül választanak párt. Személy szerint már gyerekkorom óta az első számú újságom a Nemzeti Sport. Amikor gyerek voltam, a Népsportot vettem meg minden reggel, és töviről hegyire ki is olvastam. Tudtam az eredményeket, sport terén komputer volt az agyam.

Semmi sem változott az elmúlt 30-35 évben. Most is focival kezdődik az újság. Valamit csak tudnak a focisták, illetve az őket futtató menedzseri csapat, ha mindezt el tudták érni, nem?

A nőnek biztonság kell. Egy olyan férfi, aki tele van pénzzel. Akinek nagy háza és sportkocsija van. Aki mellett annyit vásárolhat cipőket meg táskákat, amennyit csak akar.

Most is meg szoktam nézni – de már csak képeken – a mai focista srácok barátnőit. Vannak köztük tényleg szép, csinos és szemreveló teremtések. A legtöbb kép, amit a sport portálon megosztanak, standon, jachton készül, ahol a lányok napszemüvegestül néznek bele az okostelefon lencséjébe. Ezeket a képeket dobják fel a közösségi oldalakra, és érnek el velük óriási nézettséget.

IDEALISTA VAGYOK?

A focista srácoknak van pénzük. Baromira jól keresnek, mivel egy olyan területen tevékenykednek, ahol óriási a néptömeg érdeklődése. És itt senki sem beszél az élvezhetetlen focimeccsek tömkelegéről – ebben benne vannak a BL meccsek is –, csak arról, hogy a tv milliárdos szerződéseket köt a helyi foci vezetőivel, és ebből bőven marad zsíros kenyérre való is minden egyes szereplőnek.

A VALÓSÁG

A párom a minap fogalmazta meg Anyukámnak, hogy életében nem volt ennyire szegény, már ami a pénzügyi helyzetét illeti. Ez tény. Már évek óta kínlódunk, és igyekszünk fent maradni az élet dühöngő óceánjában. Neki és nekem is voltak nagyon sikeres korszakaink, amikor pénzben kifejezve nagyon jól éltünk. De akkor még nem voltunk együtt. És nem éreztük azt a szeretetet, amit egymás iránt élünk meg nap mint nap. Ez a valóság. Igen, úgy választottam Őt, hogy a szívemre hallgattam az eszemmel szemben. Mert megfogadtam, hogy nekem ez lesz a mérvadó értékem.

A KÖRÜLÖTTEM LÉVŐ „SZERENCSÉSEK”

Szép számmal vannak körülöttem olyan srácok és lányok, akik hasonló helyzetből indultak, mint mi annak idején, és mára kimondhatatlan jólétet alakítottak ki maguknak. Többen saját erőből, a nulláról érték el ezeket az eredményeket. Reálisan nézték az életet és a párkapcsolatokat is. Oda nősültek be és mentek férjhez, ahol megvoltak a pénzügyi alapok.

Volt, aki nem szerette a lányt, mégis elvette, mert tehetősek voltak a szülei. Az eszére hallgatott, és hagyta a romantikát. Szerinte az gyerekes dolog: megszülettek a gyerekek, és a show ment tovább.

MIRE VÁGYIK AZ EMBERFIA?

Legelőször is szeretetre. Hogy szeressék. Mindenki erre vágyik. Hogy fontosnak tartsák. Hogy észrevegyék. Hogy saját magáért szeressék.

Romantikus vagyok – gondolják magukban az emberek, és teljesen másként cselekednek.

Évekkel ezelőtt történt, hogy Budapestet elhagyva a „messzi” Nógrád megyében kellett dolgoznom. Akkor született meg a Fiam, épp csak másfél hónapos volt, és mennem kellett, mert kellett a pénz.

Ha Te apaként imádod a családodat, és majd megszakad a szíved, ha nem vagy velük, akkor megérted, mit éreztem akkor. Ráadásul nagyon hideg volt, Bátonyterenyén egy keddi napon mínusz 21 fokot mértek. Az utcán meneteltem, nagy hó, süvítő északi szél, a farmer alatt cicanadrág, bakancs, két zokni… és mentem, mert meg volt hirdetve egy ötezer forintos pénzdíj: ha összegyűjtök a nap folyamán 30 vállalkozói címet, névvel és telefonnal ellátva a kijelölt körzetemben, akkor megkapom azt az ötezer forintot.

Teljesen kész voltam. Szellemileg, üzletileg – még mindig sirattam az elbukott üzletemet –, és nem láttam semmi kiutat. Legnagyobb depresszióm és önsajnálatom közepette felhívtam a Szívemet, és elpanaszoltam a sérelmeimet. Azzal zártam, hogy attól félek, éhen halunk. Az én Szerelmem végighallgatott, majd a végén azt mondta: „Nem fogunk éhen halni, de ha mégis, akkor együtt halunk éhen.”

Ekkor értettem meg, hogy a legjobb helyen vagyok.

Igen, idealista vagyok.