Hogyan találom meg a nagy Őt ebben a nagy emberdzsungelben?

Kiben ne merült volna fel legalább egyszer az életében a döntő kérdés: hogyan találom meg a nagy Őt? Hiszen annyi ember él a világon? Odasétál elém, és csak annyi lenne a dolgom, hogy azt mondjam neki: heló? Aztán hazamegyünk, és életünk végéig együtt maradunk? Ha csak ennyi lenne a nagy Ő megtalálása, akkor miért megy félre annyi ember?

HOGYAN CÉLOZZAK?

Ha elmegyünk egy üzleti tréningre, az oktató pontosan elmondja, miként írhatjuk le a személyes és az üzleti céljainkat. Előveszünk egy papírt, megfogjuk a tollunkat, és írunk, gondolkodás nélkül. Ami jön, azt mind papírra vetjük.

Manapság egyre több ember választja az egyedüllétet. Szeretik, hogy azt csinálnak, amit csak akarnak. Akkor, azzal, ott és addig, ameddig csak akarják. Senki sem szól bele az életükbe, szabadon tervezhetik a mindennapjaikat.

Másfelől bennük van a megosztom magamat valakivel vágya. Lehet, hogy nem így gondolnak rá, de akkor is ott lehet a levegőben: hogyan találom meg azt az embert, aki figyel rám, akivel jól érzem magam?

Menjek fel egy online társkeresőre?

Ahol regisztrálok, megadom a paramétereimet, írok egy szép bemutatkozó szöveget, feltöltök egy előnyös fotót, majd miután aprólékosan beikszeltem, kit is akarok – életkor, lakóhely, a test létező összes paramétere, az életről és a párkapcsolatról szőtt elképzelések –, rábízom a számítógép algoritmusára, kit hozzon elém?

Feljönnek a fotók, először ott nézünk körbe. Ránézésre már el is döntjük, ki szimpatikus nekünk. Mondjuk, hogy nem az első benyomás alapján döntünk, de tudjuk, hogy mindig így teszünk. És most sem teszünk kivételt. Ha valaki nem szimpatikus, nem állunk szóba vele.

TE VAGY AZ IGAZI?

Miután kiszűrtük a nekünk megfelelő jelölteket, ott van a lehetőségünk, hogy felvegyük velük a kapcsolatot. Ülünk a gépünk előtt, nézzük a fényképet, még egyszer elolvassuk a bemutatkozó szöveget, és azon morfondírozunk, írjunk-e egyáltalán. Hogy vajon válaszolni fog-e nekünk? Mert annyira jókat ír magáról, és annyira jól néz ki, hogy nem biztos, hogy minket fog választani.

Miután leírtuk az első szavakat, rájövünk, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni egy frappáns bemutatkozó levelet. Lehet, hogy a barátunk segíthetne, de ő most nincs itt velünk. Lehet, meg kellene kérdezni tőle, mit írjunk?

Minek is találták ki ezt az online párkeresést? - morfondírozunk magunkban. Mennyivel jobb lenne kimenni az utcára, és ott rátalálni a szívünk választottjára. De ott, a közül a sok ember közül hogyan találjuk meg azt, aki teljesen passzol hozzánk?

Mert én azt akarom, hogy tökéletes legyen, olyan, amit én akarok. Mert boldog akarok lenni, mert megérdemlem.

LE AKAROM EGYÁLTALÁN KÖTNI MAGAM?

Óriási választék áll rendelkezésünkre, hogy megtaláljuk a párunkat. Sőt, sokkal könnyebbnek tűnik a helyzetünk az internet megjelenését megelőző korszakhoz képest. Akkor élőben ment az mustrálás, nem egy szobában, a gép előtt ülve. Megjelent előttünk egy nő vagy egy férfi, és tudtuk, hogy ő kell nekünk, és ha bátrak voltunk, odamentünk hozzá, és beszédbe elegyedtünk.

Most is ugyanezt tesszük, bár sokkal kisebb annak a kockázata, hogy megégetjük magunkat. A visszautasítás sem fáj annyira, legfeljebb nem válaszol az üzenetünkre. Ha meg igen, bármikor kiszállhatunk, ha olyat ír, ami nem tetszik nekünk.

A kibertérben a hús-vér randi előtt lecsekkolhatjuk egymást: mit szeret a másik, mi tetszik neki és mi nem, szereti-e azokat a dolgokat, amiket mi.

Még azt is megtehetjük, hogy nem megyünk el a megbeszélt randira, mert időközben meggondoljuk magunkat. Csak egy rövid üzenetet írunk, hogy nem jó nekünk a mai nap, és ezzel az indokkal már tovább is léphetünk.

Van valami eszeveszetten izgalmas és felemelő abban, amikor először megyünk fel az internetes párkeresők egyikére. Ott van előttünk az a borzasztóan sok fénykép, egyik jelölt jobban néz ki, mint a másik, és tudjuk, ebből a nagy halmazból biztosan lesz olyan, aki passzol hozzánk. Csak meg kell találnunk valahogyan.

De akarom én egyáltalán ezt a párválasztási ceremóniát? Nem jó nekem így, ahogyan most vagyok? Senki sem csesztet, nem kell megfelelnek senkinek, meg amúgy is: mutassatok nekem egy olyan párt, akik tényleg boldogan élnek? Mert ilyet én nemigen szoktam látni. Olyanokat meg dögivel, akik az összekerülésükből felgyógyulva állandóan csak nyírják egymást.

Akarom én egyáltalán, hogy megtaláljam a nagy Őt?

HOGYAN TALÁLOM MEG?

Bárhol egymásra találhatunk. Igen, nagyon jó eséllyel indulhatunk az internet adta lehetőségeket kihasználva. De ez annyira személytelen – mondhatjuk. És igazunk van. Bár ott vannak a fotók, és mellettük a takarosan megfogalmazott, és akár segítséggel összerakott összkép, kimarad a személyes egymásra találás melegsége. Ez a módszer művi, gépies, a XXI. század terméke. A kor hozta, és mi döntjük el, élünk-e vele.

Lehet, hogy jó volna az iskolákban tananyagként tanítani az egymásra találás művészetét? Vagy az is lehet, hogy megint olyan emberek tanítanák a tananyagot, akik bár elméletben jól felkészültek, de gyakorlatban nincsenek ott a szeren?

Hasonlóan egy nagyon kedves ismerősömhöz, aki bár embereket tanít a párkapcsolat nagy kérdéseire, de saját bevallása szerint egész életében hiányát szenvedte a normális és szeretetteli párkapcsolatoknak?

És már megint oda lyukadtunk ki, hogy nem kerülhetjük el a személyes felelősségünket. Igen, mi vagyunk a felelősek azért, hogy megtaláljuk a párunkat. Hogy olyan energiát küldjünk ki a világűrbe, ami elhozza számunkra a nagy Őt.

Fontos, hogy lezárjuk a korábbi párkapcsolatainkat. Hogy úgy lépjünk ki egy, már nem működő kapcsolatból, hogy ne okozzunk a másiknak fájó sebeket. Hogy meg tudjunk bocsátani a volt párunknak és saját magunknak is. Hogy tanuljunk a korábban elkövetett hibáinkból. Hogy megismerjük magunkat, és ez által képesek legyünk a megfelelő választásra. Hogy tudjuk, mire van szükségünk, és képesek legyünk az eszünk mellett a szívünkre is figyelni.

Hogyan találom meg a Szerelmemet?

Valahogy így, de az is lehet, hogy teljesen másképp.

A lényeg, hogy figyeljünk, és álljunk készen a párunk fogadására.

Mert ha vágyunk rá, eljön.