Gyávaság a párkapcsolatban: majd minden magától megoldódik?

A párkapcsolatunkon dolgozni kell. Mindig. Folyamatosan. De ez nehéz. Macerás. Jobbnak tűnik várni, hátha megoldódnak magunktól a dolgok. De ez nem így működik. Amikor felüti a fejét a gyávaság a párkapcsolatban, a férfi és a nő egymásra vár. Várnak és remélnek. Hátha, végre most másképp lesz. Lehetnének bátrak is, választhatnák az egyenes kommunikációt is, de nem teszik. A gyávaság közbelép, és tényleg nem történik már megint semmi. Minden marad változatlanul.

AMIKOR ÚGY TESZ, MINTHA

Gyakori párkapcsolati probléma, hogy a pár nem tud beszélgetni. Azt gondolnánk, hogy ez csak kifogás. De nem. Tényleg nem találják a szavakat egymáshoz.

Természetesen ez nem mindig volt így. Amikor egymásba szerettek, állandóan egymás szaván csüngtek. A férfi élvezte hallgatni az állandóan csacsogó mátkáját, és a nő is csodásan éreztem magát a számára sikeres férfi szemébe nézve.

Aztán, útközben valami elveszett.

Vagy az is lehet, hogy ez a valami sosem volt ott?

A FÉRFIAK PROBLÉMÁJA

Nehéz férfiként egyszerre keménynek és határozottnak, másrészről meg érzékenynek lenni. És javarészt nem is sikerül. A férfi – szemben a nőkkel – nagyon nehezen fejezi ki magát az érzelmi világban. Jobbnak látja magában tartani a gondolatait, és saját maga kitalálni a problémáira a megoldásokat.

Ha nem működik a szex a házasságában, magának sem vallja be. Jó lenne újra lepedőbajnok lenni, de nem megy.

Valami bántja. Nem úgy működnek az üzleti dolgai, mint ahogyan gondolta. A problémák nyomasztják.

Beavathatná élete párját a vívódásaiba, de nem teszi, mert nem is tudja, hogy legbelül vívódik. Tagadja, hogy problémája lenne.

Erősnek akar mutatkozni, mert azt tanulta, hogy csak a legerősebbek maradnak életben. De nem lehet leélni egy életet anélkül, hogy meg ne zuhanjon legalább egyszer az ember.

Gyávaság ez a javából. Nem őszinte saját magához. Voltaképpen azt sem tudja, hogyan lehetne ilyen.

Van magyarázata. Sosem tanították meg neki. Hogy magába nézzen. Nem volt senkinek sem fontos a környezetében.

A NŐK MÁSKÉPP CSINÁLJÁK?

A nők bizonyos szempontból mázlisták. Ők tudják, hogyan beszéljenek az érzéseikről. Sőt, meg is pukkannának, ha nem beszélhetnék ki magunkból a feszültséget.

Ott vannak a barátnőik, akikkel csak úgy összefutnak. Miközben megisznak egy kávét és elszívnak egy cigit, már be is indulnak.

Nyitott könyvvé válnak egymás számára. Kiöntik a szívüket, és ezzel megkönnyebbülnek.

GYÁVASÁG A PÁRKAPCSOLATBAN

Milyen jó lenne csak úgy leülni egymás mellé a nappaliban, és csak úgy beszélgetni.

Mindenről. Magunkról. A kapcsolatunkról. Az igényeinkről. Arról, hogy mire vágyunk. Hogy hogyan szeressenek minket. Állandóan visszajelzést adni és kapni magunkról a párunk szemén keresztül.

Valahol mindnyájan erre vágyunk. De nem kapjuk meg. Mert gyávák vagyunk. Félünk az ismeretlentől. A neccesnek gondolt témáktól. Mert már előre félünk tőlük. Ezért inkább fel sem hozzuk. Úgy teszünk, mintha minden szép és jó lenne. Tökéletes.

A külvilág felé ezeket az üzeneteket küldjük. Tökéletes a párkapcsolatunk. Mi sosem veszekedünk. Mindig, mindenben megértjük egymást.

Hé, ezt komolyan gondolod? Most viccelsz velem?

Hogyan lenne lehetséges, hogy két teljesen eltérő hormonrendszerű ember – egy férfi és egy nő – mindenben egyetértsen?

Legkevesebb párszor el kellene harapniuk egymás torkát. De nem teszik. Félnek. Nem való. Ez barbár dolog. Ők intelligensek, és kulturáltan oldják meg a dolgaikat. Még válni is úgy válnak: barátságban.

Mint a mesében.

Egy biztos: a gyávaságért egyszer biztosan fizetni kell. Ha máskor nem, a halálos ágyunkon. Amikor – ahogy mondják – lepereg előttünk az életünk filmje, és meglátjuk benne magunkat.

Gyáván.