Démonok a fejünkben és az életünkben: mit kezdjünk velük?

Ahol fény van, ott megjelenik a sötétség. Bár csak az előbbit szeretnénk, el kell fogadnunk, hogy megjelennek a démonok is. Ez alól nincs kivétel. Bár szeretnénk mindig a legszebb arcunkat mutatni a külvilág felé, az avatott szemlélő észreveszi a gyengeségeinket. Nagy feladat, hogy az életünkben meglássuk és el is fogadjuk a sötét oldalunkat. Ha így teszünk, eltűnnek a démonok.

MIÉRT VAGYUNK SZINTE MINDIG ZAJBAN?

Ezernyi példát mondhatnánk arra, miként kerüljük el a csend állapotát. Bár hangoztatjuk, mennyire jó lenne már egy zaj és ember nélküli világ – ahol végre megpihenhetne a felzaklatott lelkünk –, ennek ellenére valamilyen titokzatos véletlen folyán mindig úgy intézzük, hogy legyen körülöttünk legalább egy zajforrás.

Családok, generációk nőnek fel egymás után azzal a szokással, hogy mindig be van kapcsolva vagy a tévé, vagy a rádió. Ha megkérdeznénk, mi volt az elmúlt öt percben, nem tudnának válaszolni. Nem fontos, mit néznek vagy hallgatnak ilyenkor: csak az számít, hogy ne legyen csend körülöttük.

AMIKOR ELŐJÖNNEK A DÉMONOK

Ha csendben vagyunk, arra leszünk figyelmesek, hogy beindul az agyunk. Tudjuk, hogy folyamatosan műszakban van, de a nagy pörgés közepette nincs időnk arra, hogy meg is halljuk a belső dübörgését.

Amikor eltűnik a zajforrás, meghalljuk a gondolatainkat. Egymás után cikáznak át az agyunk felületén, arra várva, hogy foglalkozzunk velük. Mert a gondolataink már csak ilyenek.

Biztos Te is megfigyelted magadon, miként reagálsz egy-egy gondolatra. Van, amelyik átsiklik a tudatod felhőjén, és ahogy érkezett, már ment is tovább. Viszont olyanokkal is találkoztál már, amelyik annyira érdekes volt számodra, hogy megérte a vele való foglalkozás.

Lehet, hogy tegnap kaptál össze a barátoddal, és még nem békültetek ki. Megy a durci mindkét fél részéről, és bár érzitek, hogy ez így nem járja, mégsem beszélitek át az esetet. És amint megtalál a visszaemlékezés gondolata, a felidézésével már be is kaptad az elméd számodra adagolt csaliját. A figyelmedet a tegnapi eseményre irányítod, és a gondolattal együtt felidézed a történteket. Megjelennek az érzéseid: rosszullét környékez, megfájdul a gyomorszájad, és – bár nem akartad –, szembenézhetsz újra a démonjaiddal.

Ezt nem akarod, így újra bekapcsolod a tévét, vagy a rádiót, vagy felhívod a barátodat. Mindegy, mit csinálsz, csak tűnjenek már el azok a kellemetlen emlékképek.

NÉZZ SZEMBE A DÉMONJAIDDAL, ÉS AKKOR KÖDDÉ VÁLLNAK

Ha visszamennénk az időben, és találkoznánk egy ősemberrel, hiába is mondanánk neki, hogy ne féljen a sötétben. Amint a barlangjában kuporog, nem tud nyugodtan pihenni, mert folyamatosan a bejáratot kémleli. Okkal teszi ezt, mivel tapasztalatból tudja, hogy soha nincs biztonságban.

A mai kor embere is folyamatosan figyeli az őt körülvevő információtengert, és – hasonlóan az ősemberhez –, ő sem tud kiigazodni rajta. Bajban van, de ez a probléma teljesen más, mint az elődeié. Itt nem jön be a bejáraton egy hús-vér kardfogú tigris, de betéved számtalan információ: hogyan élj, mit vegyél, hová utazz, mikor vagy jó férj, feleség, szülő, és a sort reggelig folytathatnánk.

Amikor letesszük a fejünket este, legszívesebben egyből elaludnánk, de ez nem ilyen egyszerű. Arra leszünk figyelmesek, hogy a nap során megélt történések mind elénk tárulnak.

A fejünk a párnán, azt érezzük, menten elalszunk, de nem tudunk. Az a pici kis ördög már megint előkerült, és arra leszünk figyelmesek, hogy ezerrel pörög az agyunk.

Pontosan az történik, mint napközben, de akkor tevékenyek voltunk, folyamatosan csináltunk valamit, de most teljesen megőrülünk, mert nem tudunk mit kezdeni a démonok hadával.

Tudjuk, rég aludnunk kellene, mert már megint holt fáradtak leszünk reggel. Hogy ezt elkerüljük, beveszünk egy altatót.

Mit csinálnánk akkor, ha tudnánk: amikor vesszük a bátorságot, és szembenézünk a félelmeinkkel, azok úgy eltűnnek, mintha ott sem lettek volna? Ha ismernénk ennek a szembenézésnek a folyamatát, vajon akkor is elkerülnénk a csendet? Vagy inkább belemerülnénk a meditatív létbe, ahol megismernénk, kik is vagyunk valójában, és e folyamat részeként végre kihúzhatnánk a démonjaink méregfogát is?