Csillogó szemek, avagy a boldog nő életének alappillére

A magyar nőknek nemzetközileg elismert híre van: az egész világ tudja, hogy gyönyörűek. A csillogó szemek behálózzák és megigézik a rájuk nézőket. Csak ennyi lenne a szépségük titka? Vagy talán mélyebbre kellene néznünk, hogy valóban azt lássuk, ami a csillogó szemek mögött van?

AMIKOR A NŐ BOLDOG

Olyan, mint egy kis kohó: ömlik belőle a hő és a boldogság. Amikor rá nézel egy boldog nőre, először az jut az eszedbe, hogy mennyire szép. Ha túl látsz az első benyomáson, meglátod, mennyire csodásan csillog az ilyen nő szeme.

Tele van élettel, és ezt Te is akarod.

Nevetgél, jókedve van, mindenkihez kedves, szót ért az apró emberpalántáktól kezdve az aggastyánokig mindenkivel. Egyszerűen jó vele lenni. Azt érezzük, hogy egy pillanat alatt elszáll az idő, és már vége is van a beszélgetésünknek.

AMIKOR KIHUNY AZ A BIZONYOS FÉNY A NŐK SZEMÉBŐL

Amikor általános iskolás voltam, két egymást követő nyáron is eltöltöttem egy hetet Mátészalkán atlétikai edzőtáborban. Két dologra emlékszem ezekből a csodás időkből: a strand mellett iszonyúan finom citromfagyit adtak. A másik meg a mátészalkai lányok gyönyörű, csillogó szeme.

Manapság, mintha valami megváltozott volna. A nők szeméből eltűnt a tűz.

Lehetne keresni az okokat. Lehet, hogy a felfokozódott tempó agyonvágta ezt a gyönyörű csillogást?

A nők kiléptek a családból. Munkát vállaltak, sőt, vezetői állásokat töltenek be. Mai napig nem tudom, hogyan képesek minden feladatukat elvégezni.

Reggel felkel a család. Reggeli készítés, tízórai pakolás, mosdó, öltözés, a gyereket beviszik az oviba vagy a suliba, majd teljes odafigyelés a munkahelyen. Késő délután irány a gyerekekért, otthon kajakészítés, kis tévénézés, lazulásként vacsoráztatás, lehet egy kis internet böngészés, és már le is lehet feküdni.

És még figyeljenek oda a házastársi kötelességükre, legyenek gyengédek, üdék és frissek az ágyban.

Hát!

És ez így megy napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra és évről évre. Mígnem azon kapják a nők magukat, hogy a gyerekek kirepültek a családból, és a párjukkal ketten maradtak.

AZ IDILLI KÉP

Gyerekkoromból élénken él bennem a kép: vasárnap van, és ha vasárnap, akkor focimeccs a Nagykertben. Apa és Anya szépen kiöltöztek, én is felvettem az ünneplő ruhámat – megadtuk a módját –, és elindultunk a focipálya felé.

Ott már állt a bál, több száz ember kilátogatott családostul a hét csúcspontjára. Hogy az eredmény lett volna a legfontosabb, azaz, hogy a helyi aranylábú gyerekek győzzenek?

Nem hiszem. Természetesen valahol fontos volt ez is, de a lényeg a társas kapcsolatokon volt. A férfiak leparoláztak egymással, bemutatták egymásnak a gyerekeiket, figyelték a meccset, és közben beszélgettek. A munkáról, a nőkről, elmesélték egymásnak a legújabb vicceket, és jól érezték magukat. Közben az asszonyok a gyerekekről, a menő hímzésmintákról diskuráltak. A gyerekek meg elvoltak egymással, és nem igazán érdekelte őket a mérkőzés.

A meccs végén irány a Sörkert. Már szólt az élő zene, beindult a halászléevés. Mikor tele lett a has, leöblítették egy pofa sörrel, a gyerekek meg itták a csatos bambit.

Minden annyira idillikusan szép volt. Csillogó női szempárokat láthatott mindenki, aki csak egy kicsit is körülnézett.

Az alkohol megtette a bátorító hatását: a szülők felkerekedtek és táncra perdültek.

Este kilazultan és feltöltődve feküdt le az egész család aludni.

HOGYAN LEHETNE VISSZACSEMPÉSZNI A MAGYAR NŐK SZEMÉBE A CSILLOGÁST?

Tudom, azok a régmúlt idők már elteltek, és ez a fajta életstílus már lefolyt a Tiszán.

Az embereket elárasztotta a digitális forradalom. Bár néha még ma is találkozok olyan emberekkel, akiknek a jó öreg mobiltelefonja van – és ők nem is akarnak okostelefont –, de a többség majmolja a legújabb, aranyáron mért műanyag csodákat.

Vicc az egész, hogy milyen, pár forintból is előállítható cuccokért vagyunk hajlandók kisebb vagyont kifizetni.

Az élet egyre inkább ebbe a mesterségesen kialakított világba vonul át. Az emberek állandóan online vannak, pihenő nincs, nehogy lemaradjanak valamiről. Igen ám, de akkor mikor pihen az a belső számítógépünk, amit agynak nevezünk?

Nem csoda, hogy ez a rengeteg inger felőrli a nem is oly rég nyugodt és kiegyensúlyozott nők életét. A feje tetejére állt minden. Mindent szabad, a lehetőségek tárháza végtelen, bármit el lehet érni, meg lehet venni, bárhova el lehet utazni, és persze, a világhálón mindezeket meg lehet mutatni.

De mint mindennek, ennek a pörgésnek is megvan a maga ára: a csillogó szemek látványa már csak az emlékezetünkben él tovább.