Sokat hallunk manapság a duális képzés előnyeiről, amelyben ötvöződik a szellemi és a fizikai munka. A kérdés csupán annyi, akarjuk-e. Bár divatba jött az egész életen át tartó tanulás mítosza: azzal kecsegtetik a nagyérdeműt, hogy nyugodtan felkészülhet lelkileg és szellemileg is az elég gyakori váltásra. Ha ez így lesz, vajon van jelentősége annak, hogy a szellemi és a fizikai munka közül melyik opciót választjuk?

Szexuális energia által születünk meg mindannyian, ez tény. Találkozik a petesejt a hímivarsejttel, és megtörténik a csoda. Kilenc hónap elteltével világra jön a kis emberi lény, és a szülei ámulva figyelik apró, csepp testét. Kevesen gondoljuk ilyenkor, milyen gyorsan megtanulják, mi is jó a testüknek. A szexuális energia ott motoszkált mindig, és alig várta, hogy a külvilágban is megnyilvánuljon.

Szexuális energia által születünk meg mindannyian, ez tény. Találkozik a petesejt a hímivarsejttel, és megtörténik a csoda. Kilenc hónap elteltével világra jön a kis emberi lény, és a szülei ámulva figyelik apró, csepp testét. Kevesen gondoljuk ilyenkor, milyen gyorsan megtanulják, mi is jó a testüknek. A szexuális energia ott motoszkált mindig, és alig várta, hogy a külvilágban is megnyilvánuljon.

Darnel Christian tréningjén hallottam először e bűvös szavakat: ez már az. Igen, az életünk nem főpróba, hanem maga az előadás. Ennek ellenére sokszor úgy tűnik, hogy elfelejtünk élni, és a biztonságra törekszünk. Megalkuvókká válunk, kerüljük a kockázatot, és nem vesszük észre, hogy miközben telik a létidőnk, figyelmen kívül hagyjuk a Mester nagy tanítását: ez már az.

Szülőként vajon mit javasolnánk a gyerekünknek: valamilyen fizikai munka területén gondolkodjon, vagy inkább menjen egyetemre? Vagy ez valójában csak költői kérdés, mivel a továbbtanulók körében inkább a felsőfokú tanulmányok szerepelnek, mint vágyálom? De még akár az is megeshet, hogy a biztos megélhetés miatt a diákok – biztos ami biztos alapon – megcéloznak egy szakmát, és ezzel vállalják a fizikai munka kisebb presztízsét?

Vannak dolgok, amikről nem célszerű beszélni: ilyen a pénztelenség témaköre. Mert ciki. Mit mondjunk? Hogy nincs pénzünk? Igen, lehet azt mondani, hogy ez is csak egy állapot, és mint ilyen, nem fog állandóan tartani. És mi van, ha mellémegyünk, és a pénztelenség átszövi a saját, és rajtunk keresztül a családunk életét?

Ülök a laptopom előtt, nézem a monitort, az ujjaim mozognak, gyors és finom munkájukat látom magam előtt: ez a pillanat tökéletes varázsa. Minden itt van előttem. Betűnként áll össze a semmiből valami, amit nemsokára kiteszek a weboldalamra. Teljes figyelemmel koncentrálok az írásra. Szeretem. Csak úgy írok. Veszek egy témát – ami valamikor az eszembe jutott, és beírtam a telefonomba –, és záporoznak egymás után a betűk. Ez maga a pillanat varázsa.

A magyar nőknek nemzetközileg elismert híre van: az egész világ tudja, hogy gyönyörűek. A csillogó szemek behálózzák és megigézik a rájuk nézőket. Csak ennyi lenne a szépségük titka? Vagy talán mélyebbre kellene néznünk, hogy valóban azt lássuk, ami a csillogó szemek mögött van?

Ki ne vágyna egy apró, pici és édes teremtésre? Ki ne szeretné megélni a gyerekvállalás semmi mással össze nem hasonlítható örömét? Aztán mégis, egyre többen vannak – férfiak és nők egyaránt –, akik nem terveznek családalapítást, és simán kihagyják a gyerekvállalás nagy vállalkozását az életükből.

Az emberi test egyik legnagyobb ellensége a stressz. Nyomjuk ezerrel a melót, mivel annyi mindent el kell még érnünk az életünkben. Előkerülnek a bakancslisták, a pontokba szedett családi és egyéni célok, és mi mindent akarunk. Vágyunk arra, hogy jobban éljünk, és miközben haladunk, szinte láthatatlan módon feléljük a testi, lelki és szellemi tartalékainkat: a stressz felemészt és belülről felfal minket.